Bárka: A zene hullámain |
Tasnádi István |
interjú |
Elite 1998. IV. |
Hajó, ha jó
A Bárka Színház – stílszerűen – "hajózni" készül: a Titanic vízirevü című, új magyar művet mutatja be április elején. A színdarab műfaja "vadromantikus katasztrófaszínház nem kevés zenével", szerzője Tasnádi István, aki ez idő tájt egyszerre készül élete hatodik színházi premierjére és a diplomamunkájára a veszprémi egyetemen.
– Eredetileg egy kevés szereplős darabot akartam írni, a Szkénében bemutatott Bábelna folytatását – mondja a 28 éves drámaíró. – Azután kiderült, hogy a Bárka színészei már nagyon szeretnének mind együtt dolgozni, ráadásul szívesen énekelnének-táncolnának. Ehhez igazodtam. A darab eseményeinek középpontjában a Szárcsa 11 nevű ócska hajó áll, melyet egy vállalkozó felújíttat, hogy mozgó "revüszínházként" üzemeltesse a magyar vízeken, a külföldi turisták örömére. A második részben a nézők már fel is szállhatnak a fedélzetre, hogy ők legyenek a hajóra tervezett, teleoperettes gálaműsor promociós bemutatójának közönsége.
A darab egyébként képlékeny állapotban van még; végső formáját a próbaidőszakban kell elnyernie. Elkészítésében sokan vesznek részt: a rendező Árkosi Árpád, a színészek – Széles László, Udvaros Dorottya, Scherer Péter, Vasvári Emese, Mucsi Zoltán, Spolarics Andrea, Györgyi Anna és a többiek –, de tanácsadóként a Bárka Írói Műhelyének tagjai is. Valószínűleg minden fiatal drámaíró vágyik arra, hogy a színháziakkal együtt dolgozhasson, hogy a darab és az előadás közös alkotómunka eredményeként születhessen meg. Most majd elválik, életképes-e ez a modell.