Hosszú, méla les

Garaczi László: Prédales (Kamra)

Díszlet: Horgas Péter. Jelmez: Berzsenyi Krisztina. Rendező: Máté Gábor.

Szereplők: Huszárik Kata, Takátsy Péter, Bodnár Erika, Varga Zoltán, Illés Györgyi, Molnár László, Lengyel Ferenc, Szabó Győző, Ónodi Eszter fh.

Luigi Pirandellónál hat szereplő keresi a szerzőt. Garaczi Lászlónál öt szerző keresi a színdarabot. Ki-ki a magáét. A Prédales című új magyar dráma hősei ugyanis többségükben írók, akik az Egyesült Államokban alkotótáboroznak. Három hónapos – bizonyára ösztöndíjas – együttlétük célja feltehetőleg az, hogy letegyenek valamit a saját asztalukra. S mint a mellékelt ábra – a Kamra premierje – mutatja, ez nem egyszerű feladat.

Legfőbb hősünknek, az Egon nevű magyar írónak például se témája, se mondanivalója nincs. Kínjában tollára tűzi önmagát és környezetét. Teleír sok üres lapot a saját, terméketlen küszködésével, a különböző nemzetiségű kollégák heppjével, az internacionális írókolónia hol békés, hol viharos hétköznapjaival. Megpróbálja felvázolni egy speciális közösség arculatát. A társaságét, mely a vendéglátók szemében bizonyára egynemű. (Nem amerikaiak – gondolhatják ők. Európaiak – gondolhatjuk mi.) A társaság beltagjai számára viszont nagyon is heterogén. Van itt többek között ukrán, litván, magyar literátor. A nagy olvasztótégelyben össze nem olvadt és kivált elemek. Udvarias kényszeredettséggel ismerkednek, vitatkoznak – Csehovról, "csehartmás" szenvedéllyel – , barátkoznak, ellenségeskednek. Nem jutnak semmire. Sem egymással, sem magukkal. A legkézenfekvőbb az lenne, ha ezt végül Egon is belátná, és levonná a konzekvenciát. Mondjuk nem írná meg kínkeservvel és fáradságos játékossággal ezt a színdarabot, mely ennyire nem akar megszületni. De megírta, mint látjuk.

Máté Gábor pedig – aki igen rokonszenvesen és nagyon tiszteletre méltó módon vonzódik a kortárs magyar darabokhoz – színre vitte a Kamrában. Elég alapos munkát végzett. Mindent kihozott a műből, amit csak talált. Ahol lehet, vígjátékira vette a stílust, ahol arra kínálkozott mód, hátborzongatott. Végigpróbálta a Prédalesen a humort, a stilizációt, a reáliát, a szürreáliát. A mű meg úgy volt vele, hogy adta is magát mindehhez, mégse adott semmit.

A Katona József Színház jeles színészei nem ismernek lehetetlent. (Ha csak most meg nem ismerték.) Bodnár Erika szenvedő feleséget játszik, aki már rég megroppant a házasság igája alatt. A vehemens, ellentmondást nem tűrő férjet az erőszakra szakosodott Varga Zoltán adja. Molnár László drabális testű, érzékeny lelkű ukrán hazafit formál meg. Huszárik Kata a nyegle, unatkozó vamp. Lengyel Ferenc az értelmesen figyelő, hűvösen intelligens, melegen vonzódó fiatalember. Illés Györgyi érdes és érdekes a frusztrált magyar írónő szerepében. A kitűnő Szabó Győzőt érdemes megnézni postásként, indiánként, betmenként.

Egont a fiúhős szerepekre termett, tehetséges Takátsy Péter játssza ügyes szökellésekkel. S minden bizonnyal teljes hitellel, nagy valósághűséggel, majdhogynem személyes azonossággal. Mert mint azt a premier végi taps alkalmával megállapíthattuk, Takátsy és Garaczi külsőleg kifejezetten hasonlítanak egymásra. A megszólalásig – mondhatnám, ha a szerző megszólalt volna. De jelen esetben nem mondott semmit.

Stuber Andrea