Ha az Éjszakai Színház a Pinceszínházban a Pincejátékot mutatja be, az igy első pillantásra talán sötéten hat (a fényviszonyokat illetően). Valójában azonban nagyon világos és tiszta a dolog. Az a lényege, hogy Kőváry Katalin állandósuló alkalmi társulata szeret önmaga és a közönség kedvére tenni. Produkcióik soha nem rendezői kunsztokra épülnek. Gazdag látványvilágra még kevésbé. Náluk a legfőbb érték a színészember. Az immár ötéves Éjszakai Színház  nem tesz egyebet, mint hogy egyáltalán nem utolsó darabokat visz közönség elé, egyáltalán nem utolsó színészek előadásában. (Sőt.)

Legfrissebb munkájuk Békés Pál Pincejáték című etűdje, Ternyák Zoltán rendezésében.  E lírai groteszkben mindössze annyi történik, hogy egy fiatalember (Schnell Ádám) lemegy a pincébe fáért. S mit talál ott? Nagyjából e század magyar történelmét, különböző üldöző és üldözött emberek képében. A pinceszínházi pincében Schnell egészen konkrétan Olsavszky Éva szabatos, hibátlan drámaiságú zsidó öregasszonyát találja, valamint Vallai Péter elragadóan hanyag eleganciájú orvosát. Továbbá Sipos András tüchtig nyomdászát, Csendes Olivér böhönye katonaszökevényét, s nem utolsó sorban Kiss Jenő parádés Boros elvtársát, aki utánozhatatlanul tudja ismételni a szövege refrénjét. Összegyűltek tehát, s szívderítően értik és nem értik egymást. Pincemagyarok a nagy magyar valóságból kiragadva, letelepítve a szuterénbe.

Az előadás másfél óra, nem túl hosszú, nem túl rövid. Nem túl mély, nem túl felszínes. Pont jó pincejáték.

(stuber)