Szemben a császárral

Franciaország legrégibb színháza Orange-ban, egy kisvárosban található. Magát a települést már Hannibál is ismerte – járt arra az elefántjaival –, de a helység akkor indult igazán fejlődésnek, amikor római katonai "lakóteleppé" vált az időszámításunk előtti első században. A hódítók addig sem tétlenkedtek, amíg nem csatáztak: utakat, házakat, fürdőket építettek. Krisztus után 120-ban pedig színházat emeltek, így biztosítván a légionáriusok kulturált szabadidőprogramját.

A színház ma is áll. Az ókori rómaiak kortalan istene kegyes volt a teátrumhoz; szinte teljes épségben megőrizte a félkör alakú nézőteret és az impozáns színpadot, a maga eredeti díszletével. A 61 méter széles színpad mélyén hatalmas, ékes fal emelkedik. E hátsó homlokzat 103 méter hosszú, 37 méter magas, s díszes oszlopokkal tagolta az egykori építőmester. Középtájt egy beugróban Augustus császár feszít szoborként. Kőszeme elé nem akármilyen látvány tárul az ötemeletnyi magasságból: telt ház esetén 40 ezer néző nyújt neki színpompás panorámát.

Az orange-i színház ugyanis működik nyaranta: főként operaelőadásokat tartanak a varázslatos színtéren. Idén a Lammermoori Lucia, a Trisztán és Izolda, a Turandot hangzott fel a patinás falak között-előtt. Hagyományos stílusban, klasszikus modorban. A modern idők szele ide nem süvített be. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az itteni zenészek kritikus helyzetben "ősi" módszerhez folyamodnak. Ha nagyon fúj a szél, ruhacsipesszel tűzik oda a kottát a kottatartó állványhoz.

Stuber Andrea