Olasz-Magyar, barátságos

Goldoni: Mirandolina (Esztergomi Várszínház)

Fordító: Révai József. Játéktér-jelmez-rendezés: Cserje Zsuzsa.

Szereplők: Végh Péter, Hajdú István, Orbán Károly, Kéri Kitty, Martin Márta, Pokorny Lia, Sztarenki Pál, Magyar Attila.

Minden színházi bemutatónak megvan a maga születési története. A Mirandolinának alighanem némi fővárosi tekergés lehetett az előzménye. Cserje Zsuzsa – mint dramaturg – nyilván számos budapesti színházban megfordult, látott sok színészt, s némelyiket kiszúrta magának. Aztán ahogy eljött a nyári szabadság ideje, összetrombitálta őket, s felkínálta nekik a Goldoni-vígjáték szerepeit. Ők pedig – gondolom –, boldogan vállalták. (Na most lehet, hogy nem pont így történt, de mindegy. A lényeg, hogy Cserje Zsuzsa dramaturg már évek óta lelkes és öntevékeny nyári rendezőként működik, válogatott színészcsapattól övezve.)

Az idei Mirandolina-produkcióval a Duna-mentén – Szentendrétől Esztergomig – kanyarog a társulat. A trupp tagjai a főváros minden tájáról jöttek: a Nemzetiből, a Katonától, a Vígből, a Radnótitól, az Új Színháztól. Egyikük sem vezető színész, de mindegyikük megbízható tagja a színházának. S most, hogy nem kötelező kűrt futnak, valamennyiük játékán meglátszik a saját öröm. Az pedig ritkán árt egy komédiának, ha a szereplői jól érzik magukat az előadásban.

Cserje nem sokat körülményeskedett a színrevitellel. Beszerezte a legszükségesebb, mobil díszletelemeket (asztal, szék, néhány cserép virág), adott egy-két játékötletet (például: olasz nyelvű perpatvar, avagy: borongósba hajló, enyhén szerelmi drámai végkifejlet), s némi kezdeti döcögés után szinte kifogástalan ritmusban vezényelte le a darabot.

A többi a játszó személyekre várt, s zömmel nem várt hiába. Végh Péter például meglepően felfejlődött Ripafratta lovag szerepére. Nem tudni pontosan, hogy Végh – aki egyébként pályája kezdetétől elég ügyes színésznek volt mondható – mikor és miben érlelődött meg a Nemzetiben, de most mindenesetre erőteljes, nagy lendületű, szálkás humorú alakítással állt elő. Sajnos a címszereplő nem veszi fel a versenyt a férfi főhőssel. Az egzotikus külsejű Kéri Kitty messze van attól, hogy ideális Mirandolina legyen. Talán egyszer majd "felszabadul", s akkor sugárzóan természetes, áradóan életteli, varázslatosan nőies Mirandolina lesz belőle. Egyelőre csupán egy-két szép, huncut mosolyra futja az erejéből és az eszközeiből.

Jelesen élvezkednek a további szereplők: az élénk Hajdú István, a bájosan vehemens Sztarenki Pál, a szerény Orbán Károly, az eszenyis szemmeregetéseket jól használó Pokorny Lia és szakszerű Martin Márta. A darab legjelentéktelebb szerepében a csapat legjelentékenyebb komédiása, Magyar Attila látható. A fiatal színészről tudni kell, hogy miközben jobbára ül az Új Színházban a kispadon, mégis halad a magyar színháztörténet egyik nagyszerű nyomvonalán. Azon, amelyet a feledhetetlen epizodisták tapostak ki. Magyar most is aprólékban remekel. Szolgát játszik, ellenállhatatlan humorral. Nem túloz és nem nagyol el semmit: Figurája tetőtől talpig hiánytalan: a sietős, billegős járás éppúgy fontos eleme, mint a jámbor arc vagy a poéntermelő szövegmondás. Egyszóval Magyar olyan a Mirandolinában, hogy meg kell zabálni.

Stuber Andrea