Duplahullás ügyek

Alfonso Paso: Mennyből a ... hulla (Újpest Színház)

Fordító: Horvát János. Jelmez: Zsigmond Éva. Rendező: Radó Denise.

Szereplők: Fehér Anna, Román Judit, Csonka András, Besenczy Árpád, Zalán János, Vizi György, Bessenyei Emma, Juhász György.

A hulladugdosós színdaraboknál mindig szükség van egy színészre vagy színésznőre, aki eljátssza az áldozatot. Ő az, aki némán nyiklik-nyaklik, miközben utazóládába, ágyneműtartóba vagy konyhakredencbe pakolják. És persze a legkellemetlenebb pillanatokban valahogy mindig kiesik-előbukkan az utazóládából, ágyneműtartóból vagy konyhakredencből, hogy a lebukás veszélyével fenyegessen. A szerep tulajdonosáról el lehet mondani, hogy a szó legszorosabb értelmében áldozatos színészi munkát végez.

A miniszter félrelép című bohózatban – melyet tavaly mutatott be a József Attila Színház – Besenczy Árpád keltette életre és halálra a holttestet. Jobbára a gardróbszekrényben vesztegelt, s a fogason lógva bizonyára nem gondolt arra, hogy hamarosan fordul a kocka, s kijut neki az ellentétes szerepkör is. Mivel színházban az élet-halálügyek roppant változékonyak, Besenczynek legújabban a másik feladatot kell teljesítenie. Igaz, másik darabban: a Mennyből a ...hulla című, szintén hulladugdosós vígjátékban. Ezúttal előle rejtegetik a holttestet. Az áldozat pedig Román Judit, aki szegény jobbára a dívány alatt fekszi végig az előadást, leszámítva azokat a kitüntetett pillanatokat, amikor partnerei előszedik őt, tekergetik, vállra veszik, cipelgetik, majd újra meg újra begyömöszkölik az ágy alá. (Utóbb holttársa is akad.)

A spanyol Alfonso Paso ügyes bűnügyi komédiája az újpesti művelődési központ dísztermében – büszkébb nevén: Újpest Színházban – került közönség elé. A hely jelen esetben nagyjából a József Attila Színház kihelyezett tagozataként működik, minthogy a produkció alkotói zömmel az angyalföldi teátrumból érkeztek. Radó Denise személyében színésznő debütál rendezőként, s szinte kifogástalanul látja el a játékmesteri feladatot. A produkció teljes mértékben színészekre alapozott – no nem is a látványra: az ismeretlen díszlettervező szegényszagú színpadképére –, s jóízű összmunkának mutatja magát. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki egyformán jó. Ki-ki annyira, amennyire telik tőle.)

Besenczy pontosan kidekázott adagokban heveskedik, ágál és hatalmaskodik. Csonka András termékeny vígjátéki rutint vezet elő. Zalán Jánoson viszont meglátszik, hogy a színpad nélkül töltött évek soha nem múlnak el nyomtalanul egy színész fölött: bizonytalanná és kishitűvé tehetik.

Az előadás legkedvesebb meglepetése a női főszerepet megformáló Fehér Anna. Alakítását franciás könnyedség és angolos elegancia jellemzi. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a skandináv típusú, szőke színésznő ezúttal egy spanyol asszonyt elevenít meg, akkor a teljesítmény már-már "multinacionálisnak" mondható. Fehér Anna játéka csupa sikk, érzékeny bohóság és komikus ziláltság. Különösen az első részben elragadó, amikor még lassabban gurul a bohózati lavina. Ekkor jut idő a színészi finomságokra, s a dialógusokat sem harsogja túl a közönség hahotázása, melybe a második rész jó néhány jelenete belevész. Sajátos eset. Ha nem vigyáz a publikum, rövid úton halálra neveti az előadást.

Stuber Andrea