Suba a gubához

Bródy Sándor: A medikus (Madách Stúdió)

Díszlet: Horesnyi Balázs. Jelmez: Federits Zsófi. Rendező: Léner András fh.

Szereplők: Czvetkó Sándor, Horesnyi László, Pethő Fanni, Baráth Attila György fh., Lőte Attila, Timkó Eszter, Haffner Anikó Fh., Szűcs Gábor, Lippai László, Galbenisz Tomasz, Kelemen István, Crespo Rodrigo.

Amikor a Madách Színház legutóbb műsorára tűzte A medikust, a nézőknek nem kellett zsúfolt tömegzárkában raboskodniuk az előadás alatt. 1959-ben még a Kamarában kerülhetett színre Bródy Sándor műve – jóllehet az akkori, hivatalos értékítélet nem nagyon díjazta a századelő polgári íróit –, mostanra viszont a Madách Stúdió embertelen helyiségébe szorult. Mármost magának a színdarabnak valószínűleg mindegy, hol játsszák: itt sem, ott sem remekmű. Bródy híres volt arról, hogy bravúros könnyedséggel, rögtönözve írt; sokszor kávéházi étlapok hátoldalára. Gyanús, hogy A medikust is így vetette papírra. Átabotában, az hors d'oeuvre és a tejeskávé között.

A közönség és a kritika mindig is többre tartotta A tanítónőt és A dadát, mint A medikust, egyedül a szerzőnek volt épp ez a kedvence. Persze a színibírálók időről időre mást kifogásoltak a műben. Az 1959-es Madách-bemutató kapcsán megszólaló marxista-leninista kritika a proletárok társadalmi erejének felismerését hiányolta a darabból. Ma inkább azon akadhatunk fenn, hogy kissé felszínes és operettízű a történet. Mesterkélt bonyodalmak nehezítik, hogy szív a szívre rátaláljon. De Bródy mégis azt pedzegeti itt; mit meg nem tenne és mit meg ne tegyen az ember, hogy kikeveredjen a szegénységből.

Léner Péter főiskolai hallgató vizsgarendezése gondosan, részletezőn igyekszik megteremteni a színdarab világát. Horesnyi Balázs szolid, kispolgári szobabelsőjében hat fiatal diákot mutat meg. A hat fiú együtt tanul, éhezik és vágyakozik. Sok ez a hat. Nehéz közülük kiválni, elkülönülni, markáns színpadi figurává lenni. Kelemen Istvánnak bizonyos mértékig sikerül – főként a hallgatásaival hívja fel magára a figyelmet. Lippai László többre jut. Ő a papnövendéket alakítja, ilyenformán sokkal szemérmesebb a többieknél. (És történetesen sokkal szerelmesebb is.) De nem ő a főszereplő – noha Lippai a maga belső történéseinek érzékeltetésével, apró rezzenéseivel mindenkinél alaposabban eljátszik egy hepiendbe torkolló drámát –, hanem János, az orvostanhallgató, akit két lány is odaadón szeret. (Bár én az ő helyükben találnék e körben vonzóbb fiút is, mint Czvetkó Sándor nyegle Jánosa.) Az egyik lány Piri (Haffner Anikó fh.), aki szegény, jószívű, tisztalelkű falusi virágszál. A másik pedig Riza, aki gazdag, jószívű, tisztalelkű úrikisasszony. S minthogy az utóbbi – Timkó Eszter jóvoltából – ezúttal épkézláb is és szép is, igazán érthetetlen, hogy János miért késlekedik oly sokáig önnön érzelmeinek felismerésével. Igaz, nem tudja eldönteni, hogy vonzza vagy taszítja őt Riza pénze, s hogy eladja-e magát férjnek az anyagi biztonságért. Czvetkó azonban meglehetősen gyenge hatásfokkal vívódik e tárgykörben.

Persze a helyzetet igencsak kínossá teszi, hogy János családja is utazik a kijelölt menyasszony, Riza hozományára. A darab talán legjobb jelenete, amikor János papája (Horesnyi László) és húga (Pethő Fanni) elmennek megfejni a leendő arát. De Léner rendezésében ez a kép is olyan, mint a többi: kicsit lapos, kicsit álmos, kicsit szívszorító, kicsit szép.

Stuber Andrea