Hagyma hagymával és haranggal

Zágon-Nóti-Vajda-Vajda: Hyppolit a lakáj (Városmajori Szabadtéri Színpad)

Díszlet: Csík György. Jelmez: Halasi M.Zsuzsa. Koreográfus: László Péter. Rendező: Valló Péter.

Szereplők: Gáti Oszkár, Mikó István, Borbás Gabi, Urbán Andrea, Incze József, Szatmári György, Ivancsics Ilona, Nyírő Bea, Urmai Gábor, Konrád Antal.

A jó emlékű, néhai Játékszínben tevékenykedett két hölgy: Vajda Katalin és Vajda Anikó. Egy napon az az ötlete támadt a testvérpárnak – vagy az akkori, családias társulat egyik másik elméjének –, hogy színpadra szerkessze minden idők legsikeresebb magyar filmvígjátékát, a Hyppolit a lakájt. A hír hallatán jót lehetett cöcögni. Csak nem gondolják, hogy egy színpadi verzió felveheti a versenyt a híres filmmel? Csak nem képzelik, hogy valaki a nyomába érhet Kabos Gyula vagy Csortos Gyula alakításának?

Aztán megszületett a produkció – Szacsvay László, Molnár Piroska, Benedek Miklós, Bajor Imre remeklésével, Verebes István rendezésében – , s nagy, hosszú, bombasztikus sikerű széria lett. Persze nem múlta felül a filmet. De autentikus színpadi mű lett, melyet azóta több színház is műsorra tűzött. Olyankor jót lehetett cöcögni. Csak nem gondolják, hogy felvehetik a versenyt a játékszíni előadással? Csak nem képzelik, hogy valaki a nyomába érhet Szacsvay László, Molnár Piroska vagy Benedek Miklós alakításának?

A legutóbbi kísérletet a soproniak tették, Valló Péter irányításával. Az előadásnak már a címe sincs rendben. Hippolyt a lakájt hirdet a színlap. (Szegény, megzavarodott y nem találta a helyét, s betolakodott az utolsó szótagba.) Csík György díszlete szürkén ásítozik a nézőtér felé. A színtelenség nyilván tervszerű; a film világát igyekszik idézni. Ennek megfelelően Halasi M. Zsuzsa jelmezei is a feketétől fehérig terjedő skálát mutatják. Csak a világítás hány fittyet a koncepciónak: olykor vadul piroslik, kéklik, zöldlik a színpad.

Valló Péter meghatározó felfedezése a művel kapcsolatban az, hogy az újgazdag Schneider-család megváltozott életmódja sok váltás ruhát és sok ruhaváltást követel. Jószerével egyfolytában öltöznek-vetkeznek a szereplők a színpadon.

A soproni gárdában történetesen ott van két színész – Borbás Gabi és Gáti Oszkár –, aki a játékszíni sikernek is részese volt. Most vagy nem néznek hátra, vagy elfelejtették. Mindenesetre nem látszanak emlékezni arra, mennyi öröm, vitalitás, humor és elegancia volt bennük is annak idején. Persze nem rosszak új szerepükben sem – Borbás Schneidernét játssza, Gáti Hyppolitot –, csak nem olyan jók. A babérokat úgyis a minden hájjal megkent komikus, Mikó István (Schneider) aratja le.

Szeles, esős estén láttam a produkciót a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Kitartó nézők társaságában, akik kitörő örömmel fogadtak minden olyan eseményt vagy színészi megjegyzést, amelyet a viharos körülmények váltottak ki. Úgy is mondhatnám, hogy legfőképp a személyességre és a hitelességre voltak vevők. Imádták például, ahogy a színészek átimprovizálták a városmajori templom harangzúgását akkor, amikor Hyppolit megérkezik a Schneider-villába. Meg sem fordult a fejükben, hogy az előadás esetleg azért kezdődött negyedórás késéssel, hogy a harangzúgás éppen ebben a jelenetben érje. Szóval a drága, naiv publikumot talán még a kedvenc spontán jelenetében is megcsalták kicsit.

Stuber Andrea