|
Novák család gyógyítja |
Várkonyi – Béres: Egri csillagok |
Margitsziget |
szíinikritika |
Népszava 1997. VIII. 4. |
Gárdonyi-Várkonyi-Béres: Egri csillagok (Margitszigeti Szabadtéri Színpad)
Díszlet: Zeke Edit. Jelmez: Horváth Kata. Koreográfus-rendező: Novák Ferenc
Szereplők: Novák Péter, Rémi Tünde, Szakácsi Sándor, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Földes Tamás, Fazekas István, Varga Klára, Meződi József, Makrai Pál.
A Szabad Tér Színház múlhatatlan igazgatója, Koltay Gábor minden nyáron elővezet valami nagy, színes, rockszerű bemutatót a Margitszigeten. Ami rendjén is van. A hosszú távú sorozatnézőnek örülhet a szíve, ha az egyik évben valami jobbat lát, mint a másikban. Például a mostani, Egri csillagok című magyar musical messze felülmúlja a tavalyi, JFK című rémséget.
Először is van ezúttal egy épkézláb történet, mindenekelőtt Gárdonyi Géza jóvoltából. A regényt Béres Attila egyszerűsítette zenés librettóvá, helyenként döcögőn, de azért alapjában véve színszerűen. A zenét Várkonyi Mátyás fabrikálta, nem mondhatni, hogy halhatatlan muzsikát komponálva, de mindenesetre mellőzve a fül elleni merényletet.
Maga az előadás impozánsnak mondható. A zsúfolt tribünök látványa önmagában is tetszetős – én még sosem láttam ennyi nézőt ebben a tágas, levegős, csillagtetős színházban –, s a színpadkép is jólesik a szemnek. Emberemlékezetem óta Zeke Edit díszlettervező tette az első, sikeres kísérletet arra, hogy legyőzze itt a teret, s produkcióbarát atmoszférát teremtsen a hatalmas színpadon.
Az előadást rendező Novák Ferenc – mint az tőle várható – táncos lábakra alapozott. Helyenként valóságos Tata-retrospektívet mutat be: koreográfusi idézetei a Kőműves Kelementől az István, a királyig terjednek. Novák munkája most három nagyjelenetben csúcsosodik ki: az első felvonásvégi menyegzőben és két ostromtáncban. Az utóbbi után már nincs is hova tovább: sután, ügyetlenül elbocsátva, finálétlanul kell hazamenni.
A darab szerepeinek egy részét énekesek játsszák – Nagy Feró, Vikidál Gyula, Varga Miklós –, amit ajánlatos titokban tartani az előadás külföldi nézői előtt. Még elborzadnának, hogy milyenek lehetnek hangilag a többiek e honban, ha az énekesek így énekelnek. Más szereplők a jól éneklő színészek skatulyájából léptek elő – Fazekas István, Varga Klára, Szakácsi Sándor –, közülük a Dobó Istvánt megformáló Szakácsi teljesítménye a legmarkánsabb.
A harmadik vonulatot a Novák felől érkezők alkotják: a Cecey Évát alakító Rémi Tünde – aki tiszta, finom, kellemes jelenségként ad ízelítőt a népdalos-, néptáncos kultúrából – és a Bornemissza Gergelyként fellépő, sokoldalú Novák Péter. Novák énekes, táncos és esetleg színész is. De amióta a veszprémi West Side Story Bernardójaként láttam őt – hogy táncolt, uramisten! nem lehetett a szemet levenni róla -, azóta vétkes mulasztásnak érzek minden pillanatot, amit nem táncolással tölt a színpadon.
Amúgy az előadás legbájosabb pillanatai az unos-untalanul kőkemény Vikidál Gyulának köszönhetőek. Ő az, aki a legzordabban áll ellen a törökök asszimiláló törekvésének. Teljes mokányságát latba vetve énekli, hogy ha az egész világ törökké válik is, ő akkor sem lesz török. Ha minden fűszál török lesz, ő akkor sem lesz török. Ha már az utolsó kavics is török lesz, ő akkor sem lesz török. És ő a Török Bálint.