Hajó, ha nem jó

Aszlányi Károly: Amerikai komédia (József Attila Színház)

Díszlet: Székely László. Jelmez: Szekulesz Judit. Rendező: Verebes István.

Szereplők: Vándor Éva, Józsa Imre, Juhász György, Háda János, Újréti László, Sztankay István, Schütz Ila, Katona János.

A revü műfajához hozzátartozik a lépcső, mert látványosan lehet vonulászni rajta. A József Attila Színház revükomédiájához egész lépcsőház jár. Lépcső az egész világ, és korlát(olt) benne minden férfi és nő. Székely László ridegre, modern rondára tervezte a színpadképet, hiszen a helyszín először egy hajózási vállalat irodaháza New Yorkban, majd a cég luxushajójának fedélzete. De akár irodaházként, akár óceánjáróként igyekszik viselkedni a díszlet, mindenképpen a halála a színészeknek, akiknek táncolniuk kell a csupa lépcső színpadon. Márpedig sokat kell táncolniuk Nagy György koreográfiájára, George Formbay számaira. (Élek a gyanúperrel, hogy az egész előadás nagy mértékben a zene miatt van.)

Az alapanyagot Aszlányi Károly szolgáltatta, a harmincas évek Pestjének egyik jópofája – humorista, sportújságíró, vígjáték-, forgatókönyv- és ponyvaregényíró –, aki fiatalon vesztette életét a Topolinójában, akkor, amikor az autóbaleset mint halálnem még igen keveseknek adatott meg. Amerikai komédia című műve nem a legjobbja, de jellegzetesen korabeli karriertörténet, melyben a csóró fiatalember trükkösen és viccesen elnyeri a hajózási vállalat szőrösszívű tulajdonosnőjének szerelmét, kezét, valamint a vezérigazgatói posztot.

A József Attila Színház bemutatójának rendezője, Verebes István átdolgozta és sűrű dalszövegekkel látta el a darabot, minek következtében könnyen úgy érezhetjük, hogy némiképp lopják itt az időnket. Ugyanis szinte mindenről duplán értesülünk: amit a színészek prózában elmondanak, nagyjából ugyanazt el is éneklik és fordítva. Ezenközben lassan zajlik-zajldogál a kissé vérszegény történet, melyből  meglepő módon egy Tocsik-ügy körvonalai bontakoznak ki. (Csak itt a Tocsik kerül ki győztesen és még frigyre is léphet a Suchman Tamással.)

Kicsit sem volna kellemetlen az előadás, ha nem mutatkozna valami kínos görcsösség és kóros lendülethiány a játékban. Katona János például oly mereven, oly verítékes erőfeszítéssel adja a konferansziét, mint aki egyáltalán nem érti, hogy kerül ide. Józsa Imre kedélyesen simliskedik, az arcán mindvégig ott a kópés mosoly, de csak a száján, a szemében nyoma sincs. Józsa vagy kinőtte már e feltörekvő fiatalember szerepét, vagy sosem volt az ő mérete. A női főszerepet játszó, kitűnő Vándor Évának én személy szerint bármikor bármit hajlandó vagyok elhinni, azt az egyet kivéve, hogy szőke nő lenne. Van még a dzsigolósan elegáns Juhász György, továbbá Újréti László és Háda János kórusban beszélő hivatalnokpárosa, valamint a bombabiztos duó: Schütz Ila, Sztankay István. És minden "idétlenkedése" ellenére Schütz hallatja a legmeghittebb, legemberibb hangot az előadásban, amikor elénekli, hogy szereti azt az undok, goromba, csalfa férjét.

A produkció idővel talán biztonságos révbe ér. Nincs kizárva, hogy sikert is arat. A szombat esti premieren úgy látszott, mintha a harmadik felvonásra oldódni kezdtek volna a játszók. A tapsnál már szinte felszabadultnak hatottak. Biztosan érezték, hogy mindjárt túl lesznek a dolgon.

Stuber Andrea