Vágyak tárgya

Csehov: Ványa bácsi (Radnóti Színház)

Fordító: Morcsányi Géza. Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Szakács Györgyi. Rendező: Valló Péter.

Szereplők: Bálint András, Kováts Adél, Schell Judit, Koós Olga, Kulka János, Szervét Tibor mv., Kocsó Gábor mv., Martin Márta.

A Radnóti Színházba menni jó. Azon a barátságosan zsúfolt helyen ritkán érik kellemetlen meglepetések az embert. Aki nem járatlan (oda), nagy biztonsággal tudhatja, hogy a nézőtéren innen cigibűzös előcsarnok várja, a nézőtéren túl pedig fojtott levegőjű színpad. A Radnótinak felismerhető, egyedi színházszaga van.

Nem okoz csalódást a színház legújabb bemutatója, a Ványa bácsi sem. Valló Péter lóhalálában érkezett megrendezni, még mielőtt a vígszínházi Háború és békét befejezte volna. S most legalább megtudhatjuk, hová lett az az alaposság, részletező figyelem és színészvezetői aprómunka, ami a Tolsztoj-adaptáció színreviteléből kimaradni látszott. Hát itt van, ebben a szép, pontos, gazdag Csehov-előadásban.

Az eredeti tagolásban játsszák a művet; három szünettel, négy felvonásban. Ez mindenesetre lehetőséget ad arra, hogy a részeket külön egységekként vegyük szemügyre. (Szlávik István melankolikus szépségbe hajló díszlete apránként változik képről képre, finoman váltogatja a Szerebrjakov-ház különböző tereit és látószögeit.) Az első felvonás még csak afféle bemelegítő, felvezető "edzés": a játékosok bemutatása, viszonyaik érzékeltetése a starthelyzetben. Aztán a második résztől felforrósodik a légkör az arénában és körülötte.

Van ugyebár az öreg professzor, Szerebrjakov. Az utóbbi időben igen jó színészi formát mutató Bálint András játssza szárazan, komikumba hajló rigorózussággal és szerepe szerinti drabális érzéketlenséggel a többiek iránt. Kritikus pillanatokban tüntetőleg átkarolja feleségét, akinek nyilván lefagy a válla ettől az érintéstől. És Kováts Adél tiszta bája, finomsága érthetővé tesz mindent, ami a professzorné körül zajlik. Hiszen valóban kirí a környezetéből. (És nem csupán a Szakács Györgyi tervezte szépséges ruhái miatt.) Vágyak tárgya nem lehet itt más, csak ő. Ugyanakkor a színésznő nem idealizálja Jelena Andrejevnát. Egyszerű, naiv, szomorkásan romantikus nőnek ábrázolja, a "minden asszony életében van egy pillanat" című, zavart keltő helyzetben. A kísértés Szervét Tibor Asztrov doktorának képében jelentkezik. (Megjegyzem, Csehov drámáiban talán Asztrov az egyetlen orvos, akit szeretni lehet. Meg még A manó Hruscsovja, de az ugyanaz.) Szervét arat a színen: olyan felszabadultsággal játszik, mint aki hirtelen megtalálta a helyét. Asztrovért Szonya ácsingózik, a professzor lánya, akit Schell Judit formál meg kamaszos nekikeseredettséggel, ugyanakkor bizonyos asszonyformáló keménységgel. És ott van még a címszereplő Kulka János, akinek önnön drámája – kitörő gyásza az eltékozolt élet felett – mintha kissé elsikkadna az előadásban.

Felsoroltam néhány remek alakítást, de nem biztos, hogy kimerítően megmagyaráztam, mitől jó a Radnóti Színház Ványa bácsija. Nekifutok még egyszer. Valószínűleg attól jó, hogy ebben a produkcióban mindenki minden helyzetben pontosan úgy viselkedik, mint egy ember. Hülyén. Mérsékelten okosan. Nagylelkűen. Nagyképűen. Esetten. Esetlenül. Másokat keresve és önmagát sem találva. Mondom, mint egy ember. Alighanem valami ilyesmi a színház.

Stuber Andrea