Lady a vérzivatarban

    Kocsák-Tábori-Miklós: Utazás

Díszlet: Horesnyi Balázs. Jelmez: Jánoskúti Márta. Rendező: Kerényi Miklós Gábor.

Szereplők: Nagy Anikó, Sasvári Sándor, Vikidál Gyula, Für Anikó, Dunai Tamás, Szerednyey Béla.

Nem lehet könnyű Bakáts térinek lenni. Tegyük fel, lakik az ember egy utcai kétszobásban – az "igazi, finom, magyar kisgazda sört" hirdető erkély alatt – és szép nyári esténként rockopera dübörög be az ablakain. Éjjel tizenegy óra tájt úgy hajtja álomra a fejét, hogy lent azt éneklik: "Ha vitamint kapna a vashiányra, az segítene, Lady Ashton". (Én már sosem fogom megszokni, hogy egy rockoperában az ilyesmit is eldalolni muszáj.)

Az ablak alatt az Utazás című, új magyar rockopera mutatkozik be, szerelmi történet az 56-os szabadságharc forgatagában alcímmel. Szerzői Kocsák Tibor és Miklós Tibor, a librettó Tábori György regényéből született, amely már egy hollywoodi film alapanyagául is szolgált. Angol diplomatafeleség brit útlevéllel próbálja kiszöktetni az országból sebesült magyar szerelmesét. A külföldiek kis csoportját orosz tiszt feltartóztatja a határmenti kisvárosban, de nem nagyon.

Az 56-os harci helyzethez és a nemzeti érzésekhez igyekszik igazodni némiképp a zene is, példának okáért van egy tercett, mely mögött alapszólamként a kar a Szózatot zengi. S innen már csak egy lépés, hogy kemény rusztikus dallamra belovagoljon a színre orosz őrnagyként Vikidál Gyula.

Hogy a mű rockoperának milyen, ahhoz olyan nagyon nem értek. ( "Ez rockopera? – méltatlankodtak kompetensnek látszó fiatalok a szünetben. – Ez tinglitangli!"). De azt tudom, hogy a második részben váratlanul működni kezd az előadás színházi értelemben. Itt jó szolgálatot tesz Kerényi Miklós Gábor rendező, aki drámai jelenetként képes megjeleníteni például azt a halotti tort, amelyet az őrnagy a lova elvesztésekor rendez, vagy a külföldiek összetűzését a kétségbeesett, szökevénybújtató Lady Ashtonnal.

Ugyancsak jót tesz a produkciónak Horesnyi Balázs díszlete, mely a harcászati eszközök – tank, hálók-, mellett kompakt csomagokat vonultat fel: kinyithatóak belőlük a helyszínek. (Mint megannyi rejtett tartalmú bárszekrény, vagy sok NDK turmixgép, a legendás kivehető ajtós.) Színészileg-énekesileg az előadás kiszámíthatóan kiegyensúlyozatlan. A szereplőgárdát a Rock Színház és a Madách társulata állítja ki közösen. A női főszerepet Nagy Anikó alakítja, akinek a hangja ugyan megfakult kissé, de mennyi szép asszonyi ag­godalommal és finom, rezervált szenvedéllyel formálja meg a szerelmes arisztokrata hölgyet! Sasvári Sándor nagy rutin­nal domborítja a hőst, ezúttal meg-megroggyanva a vérvesz­teségtől. Vikidál Gyula az utóbbi években olyannyira színész lett, hogy már nem is igen látszik énekesnek. Legalábbis ő dolgozik a legnagyobb hibaszázalékkal a magas hangok ki­éneklésén. Ugyanakkor markánsan érzékelteti, hogy a szovjet tiszt figurája meglepően komplex.

Az Utazás előadása kellemes nyáresti szórakozást jelenthet mindenkinek. (Aki nem lakik a Bakáts téren.) Én speciel már a nyitókép láttán is mulattam kicsit. Sétatéri életképet formázott a jelenet, randevúzó szerelmesekkel, tankönyvbe mélyedő diáklánnyal, napozgató öregekkel. És volt két kislány is a színen, aki rendezői instrukcióra ugróiskolázott, mit sem sejtve az ugróiskola játékszabályairól.

Stuber Andrea