Csihipuhi mamamusi

Moliere: Úrhatnám polgár (Kőszegi Várszínház)

Fordító: Mészöly Dezső. Díszlet: Mira János. Jelmez: Cselényi Nóra. Zeneszerző: Horváth Károly. Rendező: Merő Béla.

Szereplők: Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, Börcsök Enikő, Horváth Lili, Haas Vander Péter, Gáspár Tibor, Gazsó György, Fullajtár Andrea, Major Zsolt, Andics Tibor, Farkas Ignác, Wellmann György.

Egy színielőadás (egy)személyes fogadtatása elég sok mindenen múlhat. Képzeljük el például azt a korabeli török urat, aki követként érkezett XIV. Lajos udvarába, majd vadá­szatra hívta őt a Napkirály a Loire-völgybe. S a gyönyörű, tirnyes-tornyos chambord-i kastélyban a fényűző uralkodó még színielőadással is szolgált a kedves vendégnek. Az ud­vari szerző, Moliere úr rittyentett egy komédiát, beleszőtt némi törökös bohóságot, s pompás ünnepség keretében el­játszotta társulatával a díszes társaság színe előtt. Biztos, hogy a derék töröknek addigra már rég leesett az álla. Nem csoda, ha az Úrhatnám polgár ősbemutatójának magas volt a tetszési indexe.

Persze lehetnek más körülmények is, amelyek kedvezően befolyásolják a színielőadás (személyes) fogadtatását. Például ha az ember a Dunántúlon csavarog a családjával, s az első napon megcélozza Kőszeget, hogy este elüldögéljen a Várszínházban az immár többszáz éves Úrhatnám polgár legújabb bemutatóján. S bár maga kicsit fanyarabbnak, keserűbbnek gondolja ezt a Moliere-vígjátékot, mint az előadást rendező Merő Béla, azért nem lehet egy szava sem. Nyáriasan derűs lélekkel mulat együtt a teltháznyi közönséggel a kedves, kellemes, üde bolondozás láttán.

Merő Bélának az feltétlenül a javára írandó, hogy mint kőszegi nyártulajdonos, mindig jó színészeket nyaraltat Kőszegen. A Várszínház vakációs csapatának vissza-visszatérő tagja a katonás Hollósi Frigyes, a kaposvári Molnár Piroska, a nyíregyházi Gazsó György, a békéscsabai Gáspár Tibor és sokan mások. Teljes léleknyugalommal rájuk bízható a szórakoztatásunk.

Mira János díszlettervező idén harsány rózsaszínbe és zöldbe csomagolta a vár színpadát, ilyenformán jellemezve újgazdagékat. A színhely körülbelül az uborkafa teteje. Ide kapaszkodott fel Jourdain úr, aki hirtelen megtollasodott, s most arra vágyik, hogy ne csak gazdag, hanem művelt, bölcs és nemes is legyen. Ez az ambíciója pedig kapóra jön minden csóringer grófnak, művésznek és tudósnak, aki pénzt akar kiszedni belőle. A legjobb üzlet, ha kamuból mamamusivá avatják a jámbort, mert ilyen rang nincs is.

Hollósi Frigyes végtelenül aranyos a címszerepben. Cselényi Nóra jelmeztervező mindenekelőtt az ő csiricsáré öltöztetésében élte ki magát. Ügyeskezű fodrászokkal még allonge-ot is punkosított Jourdain úr számára. Így aztán Hollósi a fején tarajos francia parókát, a nyakában térdig érő zsabót, az arcán pedig bárgyú mosolyt visel. Van néki egy magánszáma – amikor hangképzést tanul – , amely egyenesen könnyfakasztó. Molnár Piroska színjózan, talpraesett, tenyeres-talpas Jourdainnéja szintén bájos alakítás. Börcsök Enikőnél helyénvalóbb, élettelibb Moliere-szobalányt még nemigen láttam, s imponáló Gazsó György Grófjának pimasz eleganciája és Wellmann György Filozófiatanárjának vehemenciája is. Bemutatkozó látogatást tesz a színpadon két csinos színésznőtanonc: Horváth Lili és Fullajtár Andrea. Bizonyára nyitva tartják a szemüket a harcedzett kollégák mellett. S gondolom, boldogan vesznek részt részt játszók és nézők közös üdülésében és felüdülésében.

Stuber Andrea