Szomory-koncert a padláson

Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? (Színházművészeti Főiskola, Hevesi Sándor terem)

Szereplők: Nyári Oszkár, Kocsis Pál. Vida Péter, Crespo Rodrigo, Gieler Csaba

Szomory Dezső: Hagyd a nagypapát! (Padlás)

Szereplők: Hevér Gábor, Varga Zsuzsa, Major Melinda, Kovács Vanda, Gubás Gabi, Lyll Tamás, Viczián Ottó, Timkó Eszter, Kardos Róbert, Pogány Judit mv.

Nem közönséges padlásból kettőt ismerek. Az egyik egy musical, a másik meg egy nyolcemeletes ház második emeletén van. Ez utóbbi a színművészeti főiskolán talál­ható, s vizsgaelőadások terepe. Vizsgákra járni sosem volt haszontalan. Most meg pláne nem árt megnézni a végzősö­ket, mert némelyiküket tán viszont se látjuk többé. A meg­szerzett diploma ma már semmire nem biztosíték. Vagy kö­veti színházi szerződés, vagy nem. A zöm nyilván vidékre kerül, ami manapság azt is jelenti, hogy látótávolságon kí­vülre. A Pesten maradók még csak-csak szem előtt lesznek; szűk, színházi szemszögből. Tévézni nemigen fognak – hisz tévéjáték alig készül –, filmezni még kevésbé, mert a film­rendezők mostanában jellemzően nem kísérleteznek új ar­cokkal a mozivásznon. Inkább egymás filmjeiből választanak maguknak főszereplőket. Milyen esélyük lesz így az ifjú szí­nészeknek az ismertségre? Talán egy jó kis mosóporrek­lám... Nem túl bíztató perspektíva.

Más szempontból viszont mégis szerencsések a növendékek. A főiskola nyitottabb, mint régen: megfordul ott oktatóként szinte mindenki, aki számít. S hogy igazi kiváltság a rendezői gárda legjobbjainak kezébe kerülni, azt majd akkor tudja meg a leendő színész, ha később esetleg évekig nem akad össze rendezőnek nevezhető rendezővel.

Ez idő tájt ketten dolgoztak végzősökkel; Csiszár Imre a fiúkat igazgatta színre Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című művében, míg Bezerédi Zoltán a pazar női szerepekben bővelkedő Szomory-remeket rendezte meg, Hagyd a nagypapát! címmel.

A fiúkra kihozott darab azt jelzi, hogy a társaság főként karakterszínészeket ígér. (Én legalábbis nem fedeztem fel köztük egyetlen potenciális Rómeót sem.) A Stukkerben nem is hősöket, hanem típusokat, hovatovább egész  társa­dalmi rétegeket kell eljátszani. Az okoskodó értelmiségit (Gieler Csaba), a szervilis hivatalnokot (Vida Péter), a kimért méltóságos urat (Kocsis Pál), az ingatag bűnözőt (Nyári Oszkár) és a falvédőről jött magyar parasztot (Crespo Rodrigo ártatlan kedélyű Mártonának van aurája). A fiatalok abszolválják a feladatot. Szaktudást, színészi sablonismere­tet inkább mutatnak, mint egyéni hangot és összetéveszthe­tetlen személyiségjegyeket.

A párhuzamos vizsga olyan kollektív dolgozat, mely igen élvezetes színházi produkció is. Szomory otthon van a padláson. Művéhez Bezerédi úgy nyúlt, ahogy kell: karmes­terként. Tökéletes ritmusérzékkel vezényli az író varázslatos prózai áriáit, duettjeit, tercettjeit. Az együttes pedig pontosan interpretál. Minden hang a helyén van, minden "refrén" tak­tusra érkezik. Kovács Vanda stílusérzéket és belevaló iróniát mutat Berta nagymama szerepében. (No hát időbe telik, míg a járatlanabb nézők eligazodnak, hogy a sok szép, fiatal nő közül ki kinek az anyját, nagyanyját, anyósát vagy unokáját játssza.) Finoman érzékeny alakítás Major Melindáé: szív­arcú, márvány homlokú, hideg kezű Diane, némafilmhősnő­nek is beválna. Jeles teljesítmény Gubás Gabi bakfis lelkű, pengeélesen dacos Terije is.

Tanulmányi versenyen kívül indul a produkcióban Pogány Judit, ő játssza a kedves nagymamát. Kedves tőle.

Stuber Andrea