Sztankay-kurzus

Ayckbourn: Mese habbal (Madách Kamara)

Fordító: Köröspataki Kiss Sándor. Díszlet: Horesnyi Balázs. Jelmez: Felkai Anikó. Rendező: Huszti Péter.

Szereplők: Piros Ildikó, Sztankay István, Timkó Eszter, Crespo Rodrigo.

Nem mondhatni, hogy dúskálni lehet nyáron Budapesten a színházi programokban, ezért a súlyos színházfüggésben szenvedő egyének kénytelenek szigorú beosztással élni, hogy minden hétre jusson nekik egy-egy előadás. Egyikük – ez lennék én – a múlt hétre a Madách Kamara menetrendszerű nyári habkönnyűjét tartotta fenn magának, s a választás két szempontból is fölöttébb szerencsésnek bizonyult. Egyrészt mert a Mese habbal című produkcióban senki nem énekelt semmit. (Már féltem ugyanis, hogy nyár végére csengeni fog a fülem a sok rockoperától, musicaltől és zenés játéktől.) Másrészt tudok örülni annak, hogy teltháznyi ember színházjegyet vált 550-750-950 forintért, s jól érzi magát az előadáson a Madách Kamara félig-meddig hűtött nézőtéren. (Az adott estén félidőig – vagy meddig – hűtötték a nézőteret, a második részt átengedték a természetes fűtésnek.)

Ayckbourn kedves dirib-darabja elfogadhatóan szellemes játék. Négy személyre, két generációra és egy klasszikus helyzetkomikumra épül. Nevezetesen arra a félreértésre, miszerint egy Greg nevű londoni fiatalember a leendő apósának hiszi Ginny nevű menyasszonya volt szeretőjét. (Eddig a történetmeséléssel és ne tovább, nehogy aztán az olyan képtelenségek ecsetéséig jussunk, mint hogy egy józan eszű lány beállít kirúgott szeretője családi otthonába és hasonlók.)

Horesnyi Balázs nyárias, andalítóan zöld díszlete üde helyszín. A Huszti Péter által kulturáltan színre vitt vígjáték pedig módot ad arra, hogy a Madách társulatának legújabb fiataljai mélyvízbe dobassanak. Miközben a két középső pályán idősebb, rutinos versenyzők úsznak.

A főiskolát most végzett Timkó Eszter igen kellemes külsejű és kicsit kellemetlen hangú színésznőként mutatkozik be, s némi elfogódottsággal igyekszik természetesnek hatni a színpadon. Crespo Rodrigo többre jut: markáns, latinos férfiassága mellé kisfiús bájt is mozgósít az alakításához. (Azért Greg kedves rokonszenvességét tekintve némi óvatosságra int a jelmezeket tervező Felkai Anikó, kinek jóvoltából a fiatalember egyszerre hord derékszíjat és nadrágtartót. Az ilyen embert a Vadnyugaton lelövik.)

A produkció sztárja az idősebb házaspárt játszó Piros Ildikó és Sztankay István. Piros Ildikónak láthatóan kedvére van a kicsit unatkozó, kicsit szórakozott, eléggé megcsalt vidéki asszony megformálása. Valósággal iskolázik a poentírozásban. Jól játszik. De felróható neki, hogy itt ez a szerep, amelyben nem muszáj szépnek lennie, mégsem élt a lehetőséggel. Nincs mit tenni, Piros Ildikó nem bír nem szép lenni.

Sztankay István jellemábrázoló erejébe még sosem rendültem bele, de az kétségtelen, hogy olyan színész, aki mindent tud a komikus hatáskeltésről. És ez a mindentudás lefegyverző. Pontosan kigyakorolt hangsúlyokkal, gesztu­sokkal és mimikával dolgozik a nevettetésért, elegánsan és tévedhetetlenül. Van is némi pedagógiai stichje a produkció­nak: Sztankay mester, a vígjátékok professzora posztgraduális képzésben részesíti a friss diplomás ifjú szí­nészeket. Minden bizonnyal közmegelégedésre.

Stuber Andrea