Nagy a sötétség

Nestroy-Heltai-Fekete: Lumpáciusz Vagabundusz (Nemzeti Színház)

Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Dőry Virág mv. Rendező: Iglódi István.

Szereplők: Sinkovits Imre, ifj.Jászai László, Csomor Csilla, Nagyváradi Erzsébet, Bede-Fazekas Szabolcs, Kocsis György, Széles Tamás, Izsóf Vilmos, Raksányi Gellért, Ferenczy Csongor, Pathó István, Varga Viktória fh.

Johann Nestroy egykori bécsi ripacs írt Lumpáciusz Vagabundusz címmel egy tündérbohózatot 1835-ben. Az illető Lump. Vag. valószínűleg a jól hangzó neve miatt lett címszereplő, mert amúgy a darab nem is róla szól. Sokkal inkább a három szegény vándorlegényről, aki tündérek emberkísérletének tárgyaként egy szép napon váratlanul meggazdagszik. S aztán vizsgálhatjuk, melyikük mihez kezd a pénzzel és önmagával.

Heltai Jenő egykori pesti poéta és csüggeteg mosolyú humorista a darabot lefordította és magyarította 1943-ban. Nála a Csiriz varga Óbudán kocsmázik, Cérna szabó a Váci utcában nyit divatszalont, Gyalu ács pedig Budán esik szerelembe.

Iglódi István rendező a darabot színpadra állította a Nemzeti Színházban 1996-ban. A mű – Heltaitól eredeztethető – lenge szépségét, mesei báját könyörtelenül félreállította az aktualizálás kedvéért. A történetet a jelenbe helyezte, megspékelte Fekete Mari könnyű és könnyed muzsikájával, s elszánt komédiázásra buzdította színészeit. A tündérek ezúttal szaunában tanácskoznak, az ifjú mágusok serényen rap-elnek, a három vándor pedig mint valami levitézlett munkás-paraszt-értelmiségi triász indul felfedezőútra a pénz világába. Eleinte kicsit dermesztő az egész, de meg lehet szokni. És hol van az előírva, hogy a Nemzeti Színház nem mutathat be olyasmit, ami túl zenés, túl harsány és túl felszínes?!

Iglódi rendezése szerény sikerrel egyensúlyoz a felhőtlen mulattatás szándéka és a közlési vágy között. Az előbbihez a legközhelyesebb vígjátéki sémákat és komikus színészi kliséket használja fel, az utóbbi pedig a "Nagy a sötétség és kevés a fény" intelmű kupléban csúcsosodik ki.

Színészileg a produkció nagy igyekezetű. Sinkovits Imre kedvet mutat a tündérkirály szerepében. Ifj. Jászai László Lumpáciusz Vagabundusz megformálójaként Elvis Presley-t játszik feltűnő külső hasonlatossággal. (Az egyezés az énektudásra nem terjed ki.) A szereplőgárda legfigyelemreméltóbb tagjai a vándorlegények: Bede-Fazekas Szabolcs, Kocsis György és Széles Tamás. Mindhárman újoncnak tekinthetők a Nemzetiben; Iglódi velük erősítette arra rászoruló társulatát. A három ambiciózus, munkaképes fiatal igyekszik megmutatni, mit tud. Kocsis mindenekelőtt énekelni, Széles főleg táncolni, Bede elsősorban alakítani. Kedvesek. Ügyesek. Mi több, kifejezetten erős színészi sugárzás érthető tetten azokban a percekben, amikor Kocsis György elénekli a már említett, eszmei mondanivalót hordozó betétszámot. Egyszerűen, zsebre dugott kézzel, bölcs naivitással, rezignált derűvel énekli. Akár egy hétköznapi ars poeticát. Nem tudom elhessegeti magamtól a gondolatot, hogy még a Nemzeti Színházat is belefoglalja valahogy.

Kicsit olyan ez a Lumpáciusz Vagabundusz-produkció, mint egy vidéki színház tájelőadása valahol a megyében, délután háromkor, a Hapci vagy a Vidor-bérlet keretében. Csak a közönség nem olyan. Sok jeles, tekintélyes ember estélyi viseletben. Ők azok, akik még mindig tiszteletre méltóan komolyan vesznek egy Nemzeti Színház-beli bemutatót.

Stuber Andrea