Mr. Juan

Neil Simon: Az utolsó hősszerelmes (Madách Kamara)

Díszlet: Götz Béla. Jelmez: Vidák Györgyi. Rendező: Szirtes Tamás.

Szereplők: Für Anikó, Gálvölgyi János.

A mai amerikai vígjátékok kedvenc színhelye a lakás. Általában Manhattanben található, felhőkarcolókra vagy a Central Parkra néz, tágas és világos. A bútorzat modern, legfontosabb darabja az ülő – adott esetben fekvő – alkalmatosság, továbbá a bárszekrény, illetve zsúrkocsi. Néhány kép a falon, esetleg könyvespolc, hangulatlámpák, s már kész is a helyszín, ahol enyhén mulatságos dolgok történhetnek kevés számú férfi és kevés számú nő között. (Majdnem mindig kettesben.)

Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című művének esetében a főhős anyukájáé a lakás, ahol a mama távollétében a nagyra nőtt gyermek – 48 éves, családos halvendéglő-tulajdonos – szeretne rosszalkodni. Precíz alapossággal nekikészülődik, hogy házasságon kívüli kapcsolatra lépjen valakivel (bárkivel).

A három felvonás a derék, halszagú férfi három kalandját meséli el, s mindegyik úgy végződik, hogy sehogy. Először egy okos, frivol és feltehetőleg halálosan beteg nő a partner, aki nem bírja kivárni, hogy a férfi végre tettlegességig fajuljon a házasságtörésben. A második részben egy habókos, füvező színésznőjelölttel nem vergődik zöld ágra hősünk, míg az utolsó esetben a legjobb barátja feleségével próbálkozik hiába.

Neil Simon önjáró vígjátéka megbízhatóan a helyére talált a Madách Kamarában, Szirtes Tamás rendező ölelő karjai között. A díszletet ezúttal Götz Béla, a jelmezeket Vidák Györgyi tervezte. Az előírásszerű szobabelső csak egyetlen részletében nyugtalanító kicsit; a számunkra ismeretlen mama folyton nyitva hagyja a gardróbajtót. A jelmezek egyrészt próbálják követni a férfi fel- és elszabadulási igyekezetét, másrészt pedánsul jellemzik a hölgyeket.

Gondolnánk, hogy a show a férfiszínészé, akit Neil Simon a kedvesen gátlásos, gyakorlatlan Don Juan szerepével kínált meg. Gálvölgyi János kifogástalanul nyújtja is, amit nyújtani kell. Egy elpuhult mackó bájával készül belenyalintani a mézesbödönbe. Alakítása nagy szakmai hozzáértést mutat. Minthogy azonban három partnerét egyetlen színésznő, Für Anikó játssza a Madách Kamarában, Gálvölgyi végül is csupán unterman lehet mellette.

Für Anikó parádés lehetőséget kapott, s profi módjára ki is használja. Für az a fajta színésznő, akinek arca a színpadon nyeri el az igazán markáns vonásokat. Hol ilyeneket, hol olyanokat. Ettől (is) tud többféleképpen jó lenni. Az első részben tipikusan barna hajú asszonyt formáz – akkor is barnát, ha történetesen vörösek a fürtjei –, aki kicsit cinikus, kicsit kiégett, viszont vonzóan fanyar a humora. A második részre hóbortos szőke cicává fiatalodik, modort és karaktert vált. Esetlen művésznőpózokkal, madonnás sminkkel és eszenyis affektált hangokkal teremti meg a leányzó idegesítő szexepiljét. A harmadik részben a mély lelkű, depressziós, értelmiségi háztartásbelit hozza, aki a divatszalonok legdrágább kiskosztümjeiben is szürke egérnek hat.

Három megjegyezhető arc, három megkülönböztethető figura, három felvázolt jellem. Huncut, aki ennél többet kívánna egyetlen színésznőtől.

Stuber Andrea