Szombat esti frász

Az este jelentős részét – majdnem egy órát – várakozással töltöttem egy füstös helyiségben, de ezt csak mellékesen. Fő program gyanánt beszuszakolódtam az embernagyságúnál jóval kisebb zugba. Magamban imádkoztam a többiekért, akik még beljebb szuszakolódtak, s így semmiféle menekülési lehetőségre nem számíthattak. Kicsit féltem a sötétben. Idővel apró kavicsok kezdtek hullani rám, de azonnal szét is mállottak a ruhámon. Kisvártatva víz jött, undokul elkente rajtam a kavicsok csinálta foltokat. Amikor a levegőm már szinte elfogyott, rájöttem, hogy még mindig nagyon szerencsésnek mondhatom magamat. Hiszen elég lett volna egyetlen kis hiba, apró botlás, és jókora kövek eshettek volna a fejemre, az ölembe, a lábamra. Végül azonban megúsztam a veszélyes kalandot, s bár némiképp viseletesen, de épségben értem haza.

Most akkor talán megkérdezi az olvasó, hogy ugyan merre jártam. Esetleg találgat, hogy miféle expedíció tagja voltam, netán barlangtúrán vettem részt, vagy micsoda.

Semmi ilyesmi. Én csak gyanútlanul színházba mentem. Martin Sherman Hajlam című színdarabjának előadását láttam a Shure Színházban.

(stb)