Párizsi portya

Aki vetette szemét Párizsra ezen a múlófélben levő télen, elcsodálkozhatott, mennyire nem látszik gazdagnak a város. Egyrészt az emberek többségének nincs télikabátja, másrészt a színházak egyikének sincs Shakespeare-előadása. A "nagyok" biztonságosak és rezzenéstelenek: a Comédie Française hónapok óta játssza a maga Molière-jét, Racine-ját és Feydeau-ját, a Chaillot Színház Oscar Wilde-ban utazik, a Mogador pedig a Chorus Line-nál tart a Broadway-musicalsorozatban. Az Odéonban Franz Wedekind Franziska című darabja megy Stéphan Braunschweig rendezésében, miközben ugyanott Georges Lavaudant a Lear király színrevitelére készül. A 728 férőhelyes Madeleine Színházban Rita Russek "hordozható" Bergman-produkciója látható, a Jelenetek egy házasságból. (Mint ismeretes, a rendezőnő birtokolja a mű színrevitelének kizárólagos jogát, így a franciák most nagyjából ugyanazt kapják Nicole Garciától és André Dussolier-től, mint amit Halász Judit és Tahi Tóth László adott elő a Pesti Színházban.)

A párizsi színházak szívesen kedveskednek a közönségnek az éppen ráérő filmsztárok felléptetésével. A Bouffes-Parisiens például vadonatúj bohózatot mutatott be Jean-Claude Brialy kedvéért, Monsieur de Saint-Futile címmel. (A szerzőnőnek, Françoise Dorin-nek Feydeau lebegett a szeme előtt, míg írta.) Ebben az előadásban ünnepli meg Brialy, hogy éppen negyven esztendeje kezdte színészi pályáját, s ez alkalomból torta is járt neki a bemutatón, negyven gyertyával és nagy tapssal. Claude Brasseur számára Jean-Claude Brisville szolgált darabbal, Az utolsó sortűz címen. Történelmi színmű, Szent Ilona szigetén játszódik, s főhőse persze Napóleon és az ő angol börtönőre, Hudson Love. Az előadást Marcel Bluwal rendezte meg a Montparnasse Színházban, Brasseur mellé Jean-Pierre Casselt választva partnerül. Az impozáns Palais-Royalban egy öreg hölgyet örvendeztettek meg az öreg hölgy szerepével: Line Renaud lép fel Friedrich Dürrenmatt drámájában, a Regis Santon által színre vitt Az öreg hölgy látogatásában.

A kis színházak teszik a dolgukat: igyekeznek elboldogulni Jean Cocteau-val, Bernard-Marie Koltès-zal, Arnold Weskerrel, Tom Stopparddal és egyéb ínyencségekkel. Külön figyelmet érdemel tőlünk a Champs Elysées kedves, kerek színháza, a Théâtre du Rond-Point. A kultuszminisztérium által támogatott színház ugyanis nemcsak színre vitt mostanában egy magyar drámát – Nádas Péter Találkozását –, hanem külön rendezvénysorozatot is szentelt szerzőinknek. Február közepén három napig magyar drámákat olvastak fel színpadukon, természetesen franciául. Schwajda György Csoda, Füst Milán Boldogtalanok és Nádas Péter Takarítás című művével ismerkedhetett meg ily módon az érdeklődő közönség.

E rövid, párizsi körültekintést fejezzük be a képünkkel illusztrált Sirály-előadással, mely a Théâtre de la Ville műso­rán szerepel. (Sarah Bernhardt egykori színházának ma sa­játos bája, hogy ruhatár helyett kis szekrénykékkel rendel­kezik, melybe a látogató úgy zárhatja be a kabátját, mint az uszodában.) Alain Françon rendezése semmilyen különle­ges erénnyel nem bír: komótos, felületes, úgynevezett szép előadás. De ami megszokhatatlanul lenyűgöző: 1000 ember nézi odaadóan, majd három órán át, szünet nélkül (!) Csehovot.

Stuber Andrea