Ezek a fiatalok

Fernandez-Levy-Margoshes: Fame (Vasutas Zeneiskola Musical Stúdió)

Díszlet: Götz Béla. Jelmez: Böhm Katalin. Koreográfus: Fincza Erika. Fordító, rendező: Miklós Tibor.

Szereplők: Kovács Szilvia, Kamarás Máté, Crespo Rodrigo, Nagy Anikó, Nagy Kati, Nyári Oszkár, Kovács Martina, Molnár Szilvia, Makrai Pál, Arany Tamás, Kósa Szabó Krisztina, Linka Péter, Götz Anna, Kovács Brigitta.

Éppenséggel le lehetett volna ejteni egy gombostűt a Thália Színház nézőterén, de biztosan beleállt volna vala­kibe. Pótszék a pótszék lábára taposott, annyi volt az érdek­lődő a fémes csengésű Fame (Hírnév) című musical premi­erjén. (David de Silva elképzelése nyomán, szövegkönyv: Jose Fernandez, dalszöveg: Jaques Levy, zene: Steve Margoshes.) A mű – életképek egy amerikai művészképző iskola tanévéből, a Grease és a Chorus Line című musicalek ügyes vegyülete – a Vasutas Zeneiskola Musical Stúdiójának előadásában került színre. A kontinensbemutató tehát autentikusnak mondható: ambiciózus növendékek játsszák az ambiciózus növendékeket.

A közönség a díszletek készítőiben a dízelmozdonyok, a Bz motorvonatok, a vasúti személykocsik, a különféle teherkocsik, a speciális vasúti kocsik, pl. eltolható ponyvafedeles kocsik javítóit, gyártóit ismerheti meg az ISO 9002 szerinti nemzetközi minősítéssel rendelkező MÁV Vasjármű Kft-ben. (Idézet a műsorfüzetből.) Götz Béla díszlete emlékeztet is kicsit szerelőcsarnokra. Amelyben érdekesen mutatnak Böhm Katalin enyhén amerikanizált jelmezei.

A fellépő fiatalok színészi személyiségéről egyelőre kevés állapítható meg, azt azonban tanusítják a diákok, hogy Toldy Mária kétségkívül megtanítja őket musicalt énekelni. (Ámbár hogy pontosan mit énekelnek, az nem mindig érthető. De ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Vegyünk egy egyszerű példát Miklós Tibor dalszövegéből. Mondjuk azt a sort, hogy "Sok munka és harc." A mondat prózai ritmusképlete tá-tá-ti-tá-tá. Viszont ha dalban ti-ti-ti-tá-ti ritmusban éneklik, akkor nem csoda, ha csak tizedszerre érteni meg.)

A legmeggyőzőbb énekesi képességeket a Nicket játszó Kamarás Máté mutatja. Imponáló biztonságú a Serena szerepét daloló Nagy Kati is. (Bár ami engem illet, nem kedvelem az általa prezentált levegős éneklési módot, mely szerint mindent sor egy korántsem néma h-val kezdődik.) Molnár Szilvia (Mabel) technikája egyelőre nem kifogástalan – ahogyan például falzettra vált, az nem igazán profi –, mégis benne van a legtöbb erő, s ő a legátütőbb a kajás számával. Toldy Mária tanítványainak felkészültségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a társulatból egyáltalán nem emelkedik ki a színművészeti főiskolai végzettségű, friss diplomás Nyári Oszkár és Crespo Rodrigo.

Be kell vallanom, engem némi tartózkodásra ingerelt a publikum elragadtatott rajongása. Úgy festett, sok-sok be­avatott ember ül a nézőtéren, aki mind tudja, hogy miért tet­szik neki itt minden. De mire a darabbéli diákok kijárták az iskolát, s az előírásszerű klepetusban felsorakoztak a diplo­maosztásra, addigra az én enyhe ellenállásomat is legyőz­ték. A valóban jól végzett munka örömét és derűs optimiz­must sugároztak, amint a végén felsorakoztak. Boldogsá­gukból, lelkesedésükből és becsvágyukból átjött a rivaldán annyi, hogy elégedetten indulhattam haza (fejbúb látószögű páholyomból). Indultam is. Minek következtében majdnem lemaradtam a revüszerű fináléról. Pedig kár lett volna, ha nem vethetek egy szerető pillantást a sárga, majdnem New York-i taxira.

Stuber Andrea