Itatjuk az egereket

John Steinbeck: Egerek és emberek (Thália Színház)

Színpadra alkalmazta: S.Kaufmann. Fordító: Kőmíves Imre. Jelmez: Tresz Zsuzsa. Rendező: Balikó Tamás.

Szereplők: Gáspár Sándor, Bubik István, Kautzky József, Hirtling István, Tóth Auguszta, Seress Zoltán, Nagy Gábor.

A Thália Színházra rájár a rúd. Más néven folytatott viharos előélete után most ismét nincs nyugalma. Fővárosi illetékeseknek ugyanis az a meglepő ötlete támadt, hogy a Nagymező utcai színházat egyidejűleg kellene felújítani és lebontatni. Nyilván afféle sajátos "megőrizve megszüntetni" elv alapján. A terv szerint az épületet rekonstruálnák – befogadó színházzá alakítva át –, a tavaly kinevezett igazgatót és társulatát pedig szélnek eresztenék. (Az önkormányzat döntése szerdán várható.)

Ezenközben a színház belső élete sem volt eseménytelen, a munkás hétköznapok aligha lehettek gondtalanok. Február végére Csiszár Imre nagyszabású zenés bemutatót tervezett Jan Werich és Jiri Voskovec Robin Hoodjából, ám a produkció elkészültéhez több pénzre és időre lett volna szükség, mint amennyi rendelkezésre állt. A darabot őszig elvermelték. A tartalék sorból lépett elő Steinbeck Egerek és emberek című műve, a rendező Balikó Tamás ezzel váltotta ki az elnapolt musicalbemutatót. De az Egerek és emberek sem jött egykönnyen össze. A Goerge-ot próbáló Balkay Géza ugyanis bő héttel a premier előtt kívül találta magát a szereposztáson – nem önhibáján kívül –, s Gáspár Sándornak kellett gyorsan magáévá tenni a főszerepet.

És ennyi balsors és viszály után a Thália így, mintegy közbevetőleg előállt önnön évada eddigi legjobb előadásával. Mert egy színháznak néha még a rossz is jót tesz.

A meg nem nevezett díszlettervező szigorú, hámló kőfalat húzatott fel a színpadra mélyére, mely rendíthetetlenül állja végig az előadás hosszát. (Két óra, szünet nincs.) Egy-egy lyukon átereszt némi fényt, de különben csak komor háttérként szolgál a tragikus történethez. Steinbeck regénye – illetve Kaufmann adaptációja – a 30-as évek Amerikájába visz, ahol nincstelen idénymunkások járnak tanyáról tanyára, hogy megkeressék a napi betevőt, s talán-talán némi pénzt is összegyűjtsenek, saját tanyára valót.

Balikó rendezőként semmiféle látványos kunsztot nem hajt végre. Áldásos tevékenysége arra szorítkozik, hogy a színészekből pontos, intenzív, ihletett alakításokat hív elő. És kiderül, hogy ezek a színészek – ha hagyják őket játszani, netán segítik-buzdítják is őket – képesek betölteni a teret, mely amúgy jóval nagyobb annál, mint amit ez a kamara jellegű darab igényel, sőt eltűr. Bubik István Lennie-ként majdnem ahhoz a figurához tér vissza, amelyet pályája elején az Óriás című filmben megformált. De a színész szív­szorító alakításának előzményei között nyilván ott szerepel Tom Hanks Forrest Gumpjának szinkronizálása is. Gáspár Sándor szintén kiválóan teljesít. Van egy mondata – "Nem tudom, lesz-e köztük tarka" –, amelyet a felejthetetlen szín­padi megszólalások közé sorolok be. Hiteles, lefojtott drámai erő feszül Kautzky József Candyjében, Tóth Auguszta lihe­gően kacér asszonykája pedig aktív részese és gumibaba-ruganyosságú áldozata az előadás legszebb jelenetének, Lennie véletlen gyilkosságának.

Már régóta nem tudom, mennyire vehető komolyan a bemutatók közönségének lelkesedése; zajos tapsa. Most vi­szont a barométer is kimutatta volna a meghatottságot, meg­rendültséget. Benne volt a levegőben.

Stuber Andrea