A galamb is madár

Anouilh: Colombe (Pesti Színház)

Fordító: Bajomi Lázár Endre. Díszlet: Kentaur. Jelmez: Bartha Andrea. Rendező: Alföldi Róbert.

Szereplők: Szegedi Erika, Oberfrank Pál, Selmeczi Roland, Murányi Tünde, Harkányi Endre, Lukács Sándor, Rajhona Ádám, Tahi Tóth László, Tanai Bella, Csöre Gábor.

Jean Anouilh írt csikorgó drámákat, rózsaszínű drámákat, fekete drámákat és csillogó drámákat. Pedáns módon ezeken a címeken adatta ki kötetekbe gyűjtött színpadi műveit. Morcos szerző: nem szereti a világ elrendezését, gazdagokra és szegényekre osztottságát. Széplelkű szerző: szereti a tiszta, becsületes, jobbra vágyó fiatalokat és rajong a színházért. (Azon drámaírók közé tartozik, akik a kétpólusú világrendszerben különböző megítélés alá estek a két póluson. Másként vélekedett róla a polgári, burzsoá kritika és másként a "haladó". Az ilyenekkel most nem tudni, mi van.)

Az Anouilh-művek talán legcsillogóbbikát, a Colombe-ot tűzte műsorra a Pesti Színház. A sikerdarabot, amelyben van színház, szerelem, bájos leányzó (romlófélben), idealista fiatalember (vesztesen), vérbő anyavamp, bohém művész, kizsigerelt öltöztetőnő, és más mulatságos népek. Sok hálás szerep.

A színész Alföldi Róbert – aki elszántan araszolgat előre a rendezői mellékvágányon – üdén láttatja a művet. Mindenekelőtt a közegére fogékony: a színházi miliőre. Azt mutatja meg érzékletes bájjal, szeretetteljes humorral, némi gúnnyal, de mindenképpen öniróniával. Mintha maga is meghitten mulatna azon, hogy ezeket az embereket, akik a lepusztultságában is játékos színházdíszletben mozognak, egy percig sem lehet komolyan venni.

Alföldi jó kollégaként osztogatta szét a Colombe feladatait. A címszerepet, a galamb nevű és szelídségű lány megformálását Murányi Tündére bízta. Murányiban megvan még az a kislányos hamvasság és ártatlanság, amelyet a szerep igényel. Keményen megdolgoznia a második részben kell, amikor már kinőtte a bakfisruhát, s dévaj színházi nőcskévé cseperedett. Innentől kezdve erőteljesen lapátolhat a többiek után, akik már rég rátettek több lapáttal. Szegedi Erika lubickol Alexandra művésznő szerepében. Temperamentumos és közönséges, ahogy az elő van írva. Arra is képes, hogy ha muszáj, húszévesnek látsszon a színház a színházban színpadán. Hogy azután, a színpadi színházból kijőve, a saját anyjává öregedjen. Lukács Sándor graciőz francia karaktert hoz a Költőkirály szerepében, s Harkányi Endre is kiélvezi az elnyomott, örökké megalázott és megalázkodó titkár figuráját. Szeretem Tahi Tóth László alakítását. Kiöregedett bonvivánt játszik, aki merőben szórakozottságból ottfelejtődött hősszerelmesként a színházban, s néha eszébe jut, hogy hódítania illenék. Ilyenkor reumatikus fájdalmak közepette térdre borul egy-egy nő előtt. De a tapsnál meghajolni, azt még mindig nagyon tud.

Kellemesen meglep az előadás két fiatal férfiszínésze, Oberfrank Pál és Selmeczi Roland. Oberfrank Colombe férjét adja bőséges hévvel, becsületes indulatokkal, szeretnivaló fafejűséggel. Drukkolnék neki. Selmeczi sármot és férfias erőt mutat Armand-ként. Ő lenne az ideális Escamillo abban a prózai Carmen-előadásban, melyet Alföldi eljátszat a társulattal. (Műsorváltozás, Anouilh-hoz képest.)

Mindösszesen: A Pesti Színház Colombe-produkciója kis cél, méretes megvalósítás és nagy siker.

Stuber Andrea