Ásó, kapa, bérgyilok

T. Middleton - W. Rowley: Átváltozások (Vígszínház, Házi Színpad)

Fordító: Hamvai Kornél. Díszlet: Galambos Péter. Jelmez: Kárpáti Enikő. Rendező: Simon Balázs.

Szereplők: Lukács Sándor, Selmeczi Roland, Kéri Kitty, Rudolf Péter, Király Attila, Alföldi Róbert, Jónás Rita, Széles Tamás, Börcsök Enikő, Gesztesi Károly.

Kíváncsi lennék, mit szóltak Shakespeare-hez annak idején a kollégái. Ben Jonsonról köztudomású, hogy hálás volt és elragadtatott, Robert Greene-ről tudni lehet, hogy pamfletet írt a gyors sikereket arató új szaktárs ellen. És mit éreztek vajon a többiek: Marston, Chapman, Tourneur vagy Middleton? Bosszúságot, bámulatot? Irigységet, inspirációt? Gondolták-e a Shakespeare környékére született szerzők, hogy a nagy kortárs mellett vagy után már nem lehet (nem érdemes) drámát írniuk?

Azért kérdem ezt (költőileg), mert Thomas Middleton és William Rowley 1622-ben írt Átváltozások című tragédiája mögött felsejlik a nyomasztó és meghatározó Shakespeare-élmény. Pedig a mű önálló, eredeti és jelentős alkotás, sőt az egzisztencializmus előszele is lengedez benne. Mégis: valahol a mélyén a Macbeth, az Othello, a III. Richárd lap­pang.

Véres és romantikus történet Joanna kisasszonyról, aki nem sokkal az esküvője előtt beleszeret egy arra járó fiatalemberbe. Heves felindulásában eltéteti láb alól a vőlegényét. Bérgyilkosnak apja hű szolgáját, az amúgy undorító Deflorest fogadja fel, aki hamarosan benyújtja a számlát: a kisasszony szüzességét kéri honoráriumul. A bűn útjára lépett Joanna mostmár aligha állhat meg; átengedi magát Defloresnek, aki deflorálja. Ez újabb bonyodalmakat idéz elő: az ifjú ara kénytelen dublőzt küldeni a hitvesi ágyba a nászéjszakán. A helyettesül állított szolgálólány azonban túlteljesíti feladatát: kivilágos kivirradtig maradna a férj karjai-ban, ha Deflores közbe nem lépne. A cselédnek lőttek. Már éppen úgy fest, hogy a bűntársak megússzák az egészet, amikor mégis lebuknak. Egymás karjába és kardjába dőlve halnak meg, felismerve, hogy a közös bűn már-már szere­lemben fonta össze őket. (A dráma alapsztorijához elme­gyógyintézeti asszonykergető história kapcsolódik lazán, amiért Rowles a felelős.)

A Vígszínház ezt a kevéssé ismert, alig játszott színdarabot mutatta be legkényelmetlenebb zugában, a házi színpadon. A szöveg is amolyan "házias" változat – Hamvai Kornél, Simon Balázs és Upor László munkája –, némiképp szimplifikálja és vulgarizálja az eredetit. Ugyanakkor az előadás visszaadja a mű drámai erejét, sodrását, lendületét. Simon Balázsról már az Országalma színrevitelénél látszott, hogy üdítően játékos kedvű rendező. Most is minden fakszni nélkül hozta létre – Galambos Péter egyszerű, frappáns díszletében – az évad egyik legélvezetesebb előadását.

Simon mindenkit jóvá tett. Lukács Sándor (Joanna apja és az elmegyógyintézet igazgatója) virtuóz módon kettőzi meg magát, s egy igen strapás, bravúros jelenetben még önmagával is találkozik. A dekoratív Kéri Kitty (akiről egyelőre nem tudom eldönteni, hogy szép vagy csúnya) elbírja Joanna szerepét. Selmeczi Roland meggyőzően hánykolódó hősszerelmes. Remekel Rudolf Péter: egyszerre visszataszító, szánandó és démonian vonzó Deflores. Alföldi Róbertet évek óta nem láttam ilyen jónak; minden megszólalásában örömömet lelem. Imponáló Börcsök Enikő kikapós asszonykájának bánatos-bugyuta élvetegsége. És elragadó Gesztesi Károly Lollilójának drabális kedélye, bumfordi bája. A tömör gyönyör tipikus esete.

Stuber Andrea