Richárd, a rettentő

Az egri Gárdonyi Géza Színházban Gali László igazgató-rendezõ szívesen mutat be évadonként egy-egy Shakespeare-t, csak úgy. Idén a III. Richárd került sorra. A vérlepte tragédia Gloster hercegrõl, aki nem elég hogy pú­pos és sánta, de még önkéntes alapon gazember is. (Kis túl­zással azt mondhatnánk, hogy ebben a drámában a bérgyil­kosok a legrokonszenvesebb, leglelkiismeretesebb szerep­lõk.)

Az egri színrevitel tartalmaz jószerével minden divatos mismást, amitõl egy Shakespeare-elõadás modernnek látszhat. Van benne rozsdás-fémes falrendszer és függõfo­lyosó (díszlet: Kastner Péter), bõrszerkók, dzsekik, szege­csek (jelmez: Húros Annamária), füst, némi vér, továbbá olyan horrorisztikus hangeffektusok, amilyenekkel a szellemvasúton szoktak riogatni. (Zene: Aldobolyi Nagy György).

Gali tisztesen unalmas, eredetiséggel egyáltalán nem gyanúsítható rendezésébõl az mindenesetre kiderül, hogy a III. Richárd valóságos aranybánya: bravúros színpadi jelene­tek tömkelegét tartalmazza. (Vagy ezt magamtól tudom? Nem is tudom...) Ott van mindjárt a második szín; a híres-hírhedt szcéna, amikor a gyilkos Richárd meghitt, koporsó­melléki jelenetben elcsábítja egyik áldozatának özvegyét, Lady Annát. A csinos özvegyasszonyt fõvárosi vendégmű­vész, Juhász Judit alakítja igen szép, mélyrõl jövõ gyásszal és kétségbeeséssel, lélegzetszaggató felháborodással. (Itt jegyzem meg, érdekes, hogy a Nemzeti Színház színésznõi idegenben mintha jobban játszanának, mint hazai pályán. Ott van például Varga Mária is, akit Pesten évek óta nem láttam olyan remeknek, mint a debreceni Félkegyelmű-elõ­adás Nasztaszja Filippovnájaként.) A gátlástalan széptevõt és önjelölt uralkodót Csendes László formálja meg. Hátra­nyalt hajjal, feketében, szõrmentén púposan és átabotában sántán. Csendes erõs, dinamikus, formátumos színész. Most mégis inkább címszerepet játszik, mint III. Richárdot. Ke­vésbé hasonlít a hatalomra éhes gonosztevõre, mint a szí­nészre, aki élvezkedik a nagy szerepben.

Az említetteken kívül további harmincnyolc szereplõ lép színpadra. Bejönnek, elmondják, meghalnak, némelyikük kísért még kicsit. Becsületesen dolgoznak mind. Nem lenne igazságos, ha bárkit is kiemelnék közülük. Meg nem is tud­nék kit.

Stuber Andrea