Házastársi hirig

Edward Albee: Nem félünk a farkastól (Radnóti Színház)

Fordító: Elbert János. Díszlet: Khell Csörsz. Jelmez: Dõry Virág.

Rendezõ: Gothár Péter.

Szereplõk: Csomós Mari mv., Bálint András, Nagy Mari, Csankó Zoltán.

Gothár Péter nem puha rendezõ. Azt lehetett várni tõle, hogy a Nem fé­lünk a farkastól kapcsán majd jól odamond a házasságnak. Hiszen Elisabeth Taylor és Richard Burton igazán tett arról, hogy Edward Albee drámája úgy éljen bennünk, mint a poklok pokla. (Rövid szüzsé: ötvenes férj és idõsebb felesége egész éjszakán át vedelnek és veszekszenek. Vérre menõ marakodásuk közönsége és eszköze egy fiatalabb vendégházaspár. ) Erre mi történik a Radnóti Színházban? Kiderül, hogy ez a "nyomasztás-szakos" mű legalább annyit árul el a szeretetrõl, mint a gyűlöletrõl. Mert még egy rossz házasság is minimum kétféle: boldog-boldogtalan.

Gothár kézbe vette a darabot, forgatta, s eleinte azt az oldalát mutatta felénk, amelyik akár Neil Simon-vígjátéknak is látszhatna. (Mármost Gothárnak a Radnótiban nincs forgószínpada a gyakorlati forgatáshoz, ezért Khell Csörsz díszlettervezõnek kell egyik oldalról a másikra pen­deríttetnie a mozdíthatatlant. Szellemesen oldja meg a feladatot: az elsõ részben Martha és George otthonát láttatja – modern, piszkosfehér, hajókabinszerű házbelsõ – , a második részben pedig ugyanazt, csak máshonnan. Míg mi a szünetben kint kávézunk, dohányzunk, addig bent a szorgos építõbrigád az utolsó szögig elbont és lecserél mindent, hogy az addigi elölnézet helyett a ház hátulnézetét tárja elénk.) Gothár értõn, érzékenyen és bölcs iróniával közelít Albee házaspárjához. A felek összeférhetetlenségét képezi le, de bevilágít a kapcsolat meghittebb zu­összeférhetetlenségét képezi le, de bevilágít a kapcsolat meghittebb zugaiba is. Nekem jólesik, hogy nem tartja ezt a dolgot – két ember eltökélt vagy tökéletlen egymásba zártságát – egészen reménytelennek.

Ha a Radnóti Színház bemutatója történetesen rossz, hatástalan és unalmas lenne – de hát épp ellenkezõleg – akkor is múlhatatlan érdemet szerzett volna azzal, hogy etalonértékű alakításhoz juttatta Csomós Marit. Õ ugyanis Marthaként nem kevesebbet produkál, mint hogy a legteljesebb hitelességgel tönkre megy a szemünk elõtt. Enyhén spicces, felvillanyozott, gátlástalan szépasszonyként ismerjük meg, s elázott, szétesett arcú, megtört roncsemberként vesz tõlünk búcsút az elõadás végén. Csomós Mari egyszerűen tökéleteset nyújt. (Ez engem nem is lep meg, de azt például nem vártam volna, hogy ilyen istenien néz ki miniszoknyában!) A férjét Bálint András játssza, akirõl én egy percig sem gondolom, hogy George az õ szerepe lenne, mindazonáltal szakszerűen működteti a figurát.

A darab maradék két szereplõje a vendég házaspár. Nick és Honey még pályakezdõk a életközösségben, egyelõre nincs sok rutinjuk a házastársi hirigben. Az õket megformáló színészeket általában az a ve­szély fenyegeti, hogy elhalványulnak a házigazdák duója mellett. Ezúttal azonban Csankó Zoltánnak sikerül a fõszereplõkkel közel egyenrangúan teljesítenie. Markáns, színes alakítása azt igazolja, hogy Csankónak im­már kiállítható a drámai színésszé érettségi bizonyítvány. Nagy Mari vi­szont igen kevéssé meggyõzõ buta libaként. A fityfiritty feleség szerepe majdnem olyan rosszul áll neki, mint a festett szõke haj.

Dõry Virág leleményes jelmezei közt akad egy zöld férfikardigán, a könyökén piros szívvel. Biztos, hogy ezt a bájosan szentimentális ruhadarabot George a feleségétõl kapta valamikor. Most, ezen a héjanászéjszakán a kardigán Nick vállára kerül, nem sokkal a háziasszonyhentergetõ című társasjáték után. Ám ez az apró, de sokatmondó "átrendezõdés" ne tévesszen meg minket. Martha és George már nem fog cserélni senkit senkire. Reménytelenül szeretik egymást. Viharos boldogtalanságra vannak ítélve.

Stuber Andrea