Stuber Andrea

Három nővér titkai

riport

Esti Hírlap 1994.X.22.

 

Próbanapló Nyíregyházáról

Három nővér titkai

 

1994. április.

Verebes István beleborzol a hajába és beszélni kezd a Három nővérről. Szinte nyomozati anyagként adja elő a címszereplő Prozorov lányok múltját. Tudni véli, hogyan éltek Moszkvában, mi történt velük gyerekkorukban, miként halt meg az édesanyjuk – akiről oly gyanúsan kevés szó esik a darabban –, miért helyezték át a dandárparancsnok apát Moszkvából az isten háta mögé. Verebes titkokat sejt és fejt meg a szereplők moszkvai előéletéből, s izgatni kezdi, hogy Csehov orosz szövege vajon nem támogatja-e meg az elképzeléseit. Felveti valakinek, hogy egybe kellene vetni Kosztolányi jól ismert fordítását az eredetivel.

          1994. május.

A valaki (aki történetesen azonos e munkanapló szerzőjével) elolvassa az eredetit és meglepődik. Poétikus szöveg helyett egyszerű, hétköznapi, triviális mondatokat talál. Gyengéden elmosolyodik. Kosztolányi, a drága Desiré mennyire nem tagadta meg magától fordítóként sem a költőiséget, a nyelvi széptevést! A valaki lányos zavarral odaáll Verebes elé, s közli, hogy az egybevetés eredményeként majd’ minden mondatra lenne új tippje. Úgyhogy ő inkább az elejétől a végéig... És nekilát.

          1994. június.

Verebes és Kis Kovács Gergely díszlettervező együtt merengenek. Úgy döntenek, hogy a Prozorov-ház tetőstül, kerítésestül épüljön majd be a Krúdy Kamaraszínpad intim terébe. Elöl széles tornác, hátrább, az elhúzható üvegajtók mögötti szalonban szépen megmutatkozhat a háziak élete. Közben az új fordítás még tovább fordítódik, míg színpadi szöveggé nem válik. Verebes a lehetséges mértékig tovább egyszerűsíti, nyersíti a mondatokat. Magában már rég kiosztotta a szerepeket, csak azon morfondírozik, hogy a Versinyinnek kiszemelt Kerekes László nem túl fiatal-e. Őszíthetjük ugyan a haját, de elhiszi-e majd ő maga és a közönség Versinyin negyvenhárom évét és bonyolult múltját?

          1994. augusztus 22.

A Három nővér olvasópróbája. Miután a szereplők felolvassák a darabot, a rendező hosszan beszél. Megígéri: kegyetlen lesz a próbákon, mert szeretné elérni, hogy ki-ki a lelke legmélyéről hívja elő a figurát. Másnap, az első rendelkező próbán szabatos utasítások hangzanak el: ki merről jön be, mit csinál, milyen állapotban van, mit fejezzen ki mimikával, gesztussal, hanggal. Verebes bevallja, hogy soha még ennyire felkészültnek és ilyen lámpalázasnak nem érezte magát.

          1994. szeptember 5.

Hetek óta napi két próba. A mindig jókedvű Pregitzer Fruzsina a korábbinál kevesebbet mosolyog. Már rájött, hogy Verebes másféle Olgát akar, mint amilyet ő elképzelt magának. Ahogy fokozatosan elfogadja a kívánalmakat, kezd görnyedni a háta, rebbenni a tekintete, lassulni a mozgása. Kezd hasonulni az előírt Olgához, aki inkább tehetetlenkedő, mint tevékeny, inkább butácska, mint jó, s inkább elfojtottan erotikus, mint száraz vénkisasszony.

          1994. szeptember 13.

A díszletek helyén még csak egy-egy jelzésszerű tárgy áll, de néhány kellék már segíti a szereplőket. Tuzenbach szemüvege, Mása kalapja, a csecsemő Bobikot helyettesítő játékbaba. Az utóbbival Peremartoni Krisztina oly szenvedélyesen próbál, hogy egy drámai pillanatban leszakad a baba feje.

          1994. szeptember 22.

Újabb színésznő, Gedai Mária áll be a csapatba, hogy a harmadik felvonásban megjelenítse Versinyin feleségét. Nincs könnyű dolga: szöveg nélkül kell eljátszania a tébolyt. Hálátlanabb feladat jut a színház egyik stúdiós növendékének, a Fedotyikot megformáló Dóra Andrásnak. Próbakezdéskor lefekteti őt egy matracra a rendezői instrukció, s mire a néhány mondatára sor kerül, már rég alszik, úgy kell felverni szegényt.

1994. szeptember 24.

Andrásdi Tibor kellékes vödörből önti a havat a tornácra. Mostanra már mindenki az előadás kísérőzenéjét, Tom Waits furcsa hangzatokban tobzódó muzsikáját dudorássza. Elkészült a szamovár, melyet Csebutikin ajándékoz Irinának a névnapjára. Kisebbfajta kazánnak látszik.

          1994. szeptember 27.

A középső kétségkorszak végefelé járunk. Verebes elégedetlenül dönög, úgy véli, nem elég nyitottak a színészek arra, amit kér. A színészek meg azt panaszolják, hogy Verebes ezúttal erőszakos, végrehajtást követel, s nem ad teret az ő elgondolásaiknak. Mégis: élni kezd a játék, marad (...sajtóhiba: szövegkimaradás, az eredeti nem rekonstruálható) ...aktív ember beszél, mozog, cselekszik a színen, s közben mind átütőbbé válik passzivitásuk, tehetetlenségük, reménytelenségük. Prozorovéknál folyton nem sikerül valami. Az első felvonásban a névnap, a másodikban a farsang, a harmadikban a tűzvész. Legalább az ő házuk is porig égett volna!

          1994. október 5.

A mai próbán debütálnak a gyerekszereplők. A második felvonásbeli Bobik – a nyolchónapos Felhőfi Kiss Fanni – bájosan rágügyörész a magnóról jövő oá!-ra. A negyedik felvonásbeli Bobikot játszó Áts Bonifácnak művészi kétségei vannak: nem biztos abban, hogy képes lesz-e nyugton és kicsit ütődötten üldögélni egy babakocsiban.

          1994. október 11.

Összpróba: a teljes darab, elejétől a végéig. Módot ad arra, hogy megsejtjük a leendő előadást. Lehet majd jó, lehet majd rossz. Unalmas és érdektelen biztosan nem lesz. Borotvaélen táncol, tragikumtól a komikumig billen és vissza.

          1994. október 12.

Az első öltözéses próba. Nincsenek teljesen készen a Tordai Hajnal tervezte ruhák, még fércszálak lifegnek rajtuk, de már kivehetők a szereplők külső jegyei. Irina minden felvonáshoz más-más szemüveget kap. Optikailag és látszerészileg is kifejeződik, mint válik a lányka egyre okosabb, keményebb, hidegebb, üresebb, torzabb nővé.

          1994. október 22. (Ez már a jövő zenéje.) A büfében a színészek leolvassák a cikket az “Ezt írták rólunk” faliújságról. Azóta jó néhány nap eltelt, s annyi minden történt a próbákon – mondják. – És még mindig mennyi minden történhet!

          1994. október 28. A Három nővér bemutatója. Függöny fel.

Stuber Andrea