Családos színészet

          Vasárnap este gyűlést tartottak a Játékszínben egy nyolcvanöt éves színésznő tiszteletére, aki több mint hatvan éve van a pályán. Pártos Erzsit köszöntendő, több tucatnyi színész szerepelt össze kedves-szép gálaműsort. Külön hálát adok azért, hogy ez alkalomból még egyszer megadatott elalélnom a gyönyörűségtől Básti Juli Ankicája láttán-hallatán (Galócza), ha csak egy betétszám erejéig is. S elnézhettem Pártos Erzsit, akihez ritkán volt szerencsém, de a hangját gyerekkorom óta ismerem. Tudniillik ő volt Mindentelhisz Nagymama egy mesesorozatban. Azóta eltelt egy-két évtized, de rajta nem fogott az idő. Megmaradt anyókatündérnek. Böngésztem a lexikonban nevezetes alakításainak listáját, a Bernarda Alba Ponciájától Orgon anyósán át a Szeget szeggelig. (Na lám – mondom 13 évvel a cikk után –, itt is egy sajnálatos hiba. Ha Orgon anyósát játszotta volna, be se jöhetett volna a színre, hiszen ilyen szereplő nincs a Tartuffe-ben. Orgon anyjára gondoltam persze.) Mintha a színpadon soha nem lett volna fiatal, hogy színpadon túl sose legyen öreg. Nem csinált rossz boltot, azt hiszem.

          Pártos Erzsi megható szülinapi bulija némiképp összefolyik bennem az előző estével, amikor a Merlin Színészképző Műhely növendékeinek előadását láttam. Akárha startfotót és célfotót váltogattak volna a szemem előtt. A kettő között maga az át- és beláthatatlan pálya.

Lázár Kati és Jordán Tamás tavaly toborozta a Műhely tagságát, s A két veronai nemes bemutatója alapján kellemes tapasztalatokat szerezhetünk a tanoncokról. Érzékelhető, hogy kiválasztásuk fő szempontjául nem a különböző típusoknak és szerepköröknek való megfeleltetés szolgált, hanem a személyiségük keltette fel a két tanár kíváncsiságát. S az első produkció igazolni látszik a felvételi módszert. Bebizonyosodik, hogy akik Jordánt és Lázárt érdeklik, azok engem – a nézőt – is érdekelnek.

Shakespeare korai vígjátékát játsszák. A két veronai nemes talán a leggyengébb darabja a zseni életművének, s még ez is elragadó. Friss, eleven, sebes sodrású komédia. Fiatal játszóknak és fiatal nézőknek való. S a Merlinben bájosan és temperamentumosan adják elő. Nincs az a komor néző, aki képes lenne ellenállni nekik. Hogy is tehetné, hiszen amint belép a terembe, máris a reneszánsz Itáliában találja magát. Sőt, maga is nyüzsgi a nyüzsgést, ahogyan helyet keres a körbeépített nézőtéren. Közben a veronai árusok megkörnyékezik, hogy vegyen az almából, narancsból, nápolyiból. És vesz, mert olyanok ezek a gyerekek, mintha nem is játszanának. Mindentelhisz Unokák.

Stuber Andrea