Stuber Andrea

Isteni Mária

Sáfár Mónika

interjú

Esti Hírlap 1991.VIII.24.

 

Isteni Mária

A portás még nem tud róla

 

          Elképzelek egy jövőbeli színházi lexikont, amelyben a Sáfár Mónika címszó alatt az a sajátos adat áll, miszerint „első kiemelkedő sikerét Szűz Mária szerepében aratta”. Mármost arra nem fogadnék nagy összegben, hogy megjelenik Magyarországon színházi lexikon mostanában. Azt sem tudhatjuk ma még, hogy Sáfár Mónika a következő évadok során kivívja-e magának azt a rangot, amely címszóra jogosítaná ebben a lexikonban. De a kiemelkedő színházi siker Szűz Mária szerepében, az már tény. A Madách Színház nagyszabású vállalkozásának, a Tolcsvay – Müller – Müller szerzette Mária evangéliuma című új magyar rockopera bemutatójának legnagyobb „találmánya” a Máriát gyönyörűen játszó és éneklő Sáfár Mónika.

 

  Azt hiszem, ezt nevezik kiugrásnak. S úgy gondoltam, hogy a Mária sikere nyilván érzékelhető elismerést, azonnali népszerűséget, sikert hozott a főszereplőnek. Ezzel szemben az a helyzet, hogy elég nehezen jutottam a Madách Színház hátsó kapuján, hiába hivatkoztam interjúalanyom nevére. A portás Sáfár Anikóról már hallott, de Sáfár Mónikáról még nem.

– Vendég vagyok itt a Madáchban és kezdő – mosolyog Sáfár Mónika. – Most szárad a diplomámon a tinta.

Hogyan csöppent bele negyedéves színinövendékként – ráadásul prózai osztály tagjaként – a Madách színházi rockoperába?

– A Vígszínházban voltam gyakorlaton, s egy délelőtt az ügyelőpultnál felbukkant a Madách Színház ügyelője. Kezembe nyomott két kottát, s közölte, hogy vasárnap próbaéneklésre várnak. Máig sem tudom, kinek az ötlete voltam. Alighanem valamelyik ismerősöm ismerőse ajánlhatott. Meghallgatott  a korrepetítor, a rendező, a zeneszerző. És bólintottak.

 

Ötödszörre

 

Szerényen fogalmaz. Amennyire én tudom, elaléltak a gyönyörűségtől. Elvégre nem mindennapos dolog, hogy egy „félkész” prózai színésznő ilyen nagyszerűen énekel. A főiskolán ez ki sem derült?

 – De igen. Másodikban sanzonversenyt nyertem. S az sem volt titok, hogy korábban egy évig konzervatóriumba jártam. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy bejutottam a Színművészetire. Legalábbis így érzem. Előtte ugyanis négyszer felvételiztem eredménytelenül. A Nemzeti Színház stúdiósa voltam, s évről évre bekopogtattam a Vas utcába. Ezek a sikertelen felvételik elég rémes élményeim: majd’ szétvetett a megfelelési vágy, elviselhetetlenül görcsös és steril produkciókkal álltam elő. Amikor ötödször – és terveim szerint mindenképpen utoljára – kísérleteztem, már biztos helyem és sikerélményeim voltak a konziban. Úgy éreztem, ennek a felvételi vizsgának nincs akkora tétje számomra. Legfeljebb nem színésznő leszek, hanem énekeső – gondoltam. Ettől végre felszabadultam, gátlások nélkül szerepeltem. És bólintott a bizottság.

 

Könnyes évek

 

Marton László osztályába járt.

 – Igen. És nem kedvelt engem az osztályfőnököm. Emiatt az első két évben rengeteg kudarcot éltem meg. Sokat sírtam, s legszívesebben iskolát kerültem volna. Harmadévtől azonban elkezdtem jól érezni magam, amikor Ascher Tamás, Gothár Péter, Babarczy László dolgozott velünk. Babarczy Gombrowicz Esküvőjét rendezte, s a vizsgaelőadást követően felajánlotta, hogy az egész osztályt leszerződteti Kaposvárra. Nekem negyedévben már feladatot kínált: eljátszhattam a Csárdás című operettben a primadonnát, Bezerédi Zoltán rendezésében.

Végül is nem az egész osztály mondott igent Babarczynak. Oberfrank Pál, Magyar Attila és Szabó Gabi a Vígszínházhoz került, és Sáfár Mónika sem lett tagja a Csiky Gergely Színháznak.

– Én leszerződtem Kaposvárra a következő évadra, de nem „teljes tagnak”, hanem két szerepre. (Egyelőre nem tudom, mi lesz az a két szerep.) Nehéz lenne elszakadnom Pesttől. Nem is annyira a Mária evangéliuma miatt – bár azt sem könnyű Kaposvárról „bejárva” játszani havonta hat estén -, hanem elsősorban azért, mert Pesten van az énektanárom. A hangom azóta fejlődik, mióta Gencsy Sáritól veszek órákat, s még rengeteget kell foglalkoznia velem.

Olyan sok tanulnivalója lenne még az éneklésben?

– Szeretném, ha sokféle énekstílusban lennék járatos. Megtanultam egyet s mást, de minél többet tud az ember, annál tisztábban látja, hogy mennyi mindent nem tud még. Mária eléneklése mindenesetre felért egy kurzussal.

Mária szólama kétségtelenül próbára tevő feladat. Színészi értelemben is nehéz szerep?

– De mennyire! Nagyot lendített rajtam, hogy remekül lehetett együtt dolgozni a főszereplőkkel: Sasvári Sándorral és Vikidál Gyulával, és segített az is, hogy a rendező, Nagy Viktor megbízott bennem. Ez megnyugtatott és szellemi erőfeszítésre sarkallt. Szeretem, ha a próbák során, a szerepformálásban agymunkát végezhetek, s közben a rendező inkább csak terelget, mint rendez. Ez a Mária végül is az én Máriám lett.

 

Tintás ujjak

 

Hozott a Mária sikere új feladatokat?

– Hozott egy nagylemezt. Adamis Anna kért meg, hogy vegyek részt egy gyermeklemez elkészítésében. Ami igazán hálás dolog. Én itt a Madách Színházban tapasztaltam meg, milyen nagyszerű érzés a gyerekek szeretete. A Mária evangéliumában szerepel egy csapat kisfiú és kislány, s ők minden este itt sorakoznak az öltözőm előtt, hogy amikor kilépek, fürtökben lógjanak rajtam. Visszatérve a lemezre: Csemiczky Miklós a zeneszerzője, Adamis Anna a szövegírója, Tintás ujjak a címe. Októberben jelenik meg.

Itt az ideje, hogy befejezzük a beszélgetést. Mindjárt hét óra, Sáfár Mónikát beéneklésre várják, hogy nyolckor kezdetét vehesse a pápalátogatás tiszteletére rendezett Mária evangéliuma-előadás. Az öltöző előtt már gyülekeznek a gyerekek.

Stuber Andrea