|
Halálutak és angyalok |
Kamondi Zoltán filmje |
filmkritika |
Esti Hírlap 1991. XI. 29. |
Kamondi Zoltán filmje grandiózus agyrém, s én el vagyok ragadtatva tőle. Nem mintha pontosan tudnám, hogy mit akart vele mondani az elsőfilmes rendező. Még arra se merek vállalkozni, hogy elmeséljem a cselekményt, mert óhatatlanul olyan kérdések vetődnének fel, amelyekre nincs szabatos válaszom. Nem áll szándékomban megfejteni, mikor mi történik itt a vásznon és miért. De talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Kamondi nem is racionálisan, hanem érzelmileg akarta megfogni a nézőt. S engem speciel sikerült torkon ragadnia.
Annyi biztos, hogy a film valahol a semmi és az akárhol között játszódik. Medvigy Gábor kamerája mintha egy félig kész városban kószálna, hogy színek és fények, természetes képek és mesterséges látványkompozíciók vizuális orgiáját közvetítse. Melis László szuggesztív zenéje fokozza és erősíti e pazar víziót, mely egyszerre nyomasztó és lenyűgöző. Végül a furcsa, szürreális lázálom melankolikus szépségű, fájdalmasan katartikus befejezésben oldódik fel. Ez a lendületes és titokzatos mű nem magyaráz, nem minősít, és nem old meg semmit. Voltaképp azt sem igazán árulja el, hogy alapvetően miből táplálkozik: a rendező személyes filozófiájából, sajátos szemléletéből, ember- és életismeretéből-e, avagy dús fantáziából, (film)művészeti élményekből, szakmai felkészültségből. A Halálutak és angyalok mindenesetre nyomhagyó képességgel bír. Rabul ejt (engem legalább), s napokig nem engedi, hogy szabaduljak tőle. Lélekbe és emlékezetbe vésődik mind egészében, az atmoszférájával, mind legjobb részleteivel. (Például Eszenyi Enikő rebbenő tekintetével, Rudolf Hrusinsky törhetetlenségével, vagy a Yucca-bár haláltánc-mulatságaival.)
Végezetül még annyit mondhatok, hogy miről szól nekem ez a film. Vannak emberek, akik naivak, nyíltak, tiszták, és képesek felelősséget érezni mindenért. Mint a filmbéli Ilona. Őket kihasználják; tönkreteszik, kirúgják, ők balekok, csórók, szerencsétlenek. Mások pedig erősek, céltudatosak, s elérik és megszerzik azt, amire vágynak. Sokra viszik. És mégis... Ilonának lenni jó!