Próbán a Várban

A Vőlegény 11-én érkezik

          Nagy napra virradt a Csuszik família! Ozsonnára vendég jön: maga Fox Rudi – fogász és háztűznéző –, aki várhatóan megkéri Csuszik Kornélia kisasszony kezét. Van ám izgalom, kapkodás, lótás-futás! Csuszik mama (Tímár Éva) kulcscsomóját keresi ziláltan és egyre meggyötörtebben. Csuszik papa (Agárdi Gábor) megadóan szalonképesedik Mariska leánya (Götz Anna) pátyolgató s öltöztető keze által, Kornélka (Kováts Adél) hitetlenkedő örömmel szaladgál fel-alá. Még a durcás Duci (Pregitzer Fruzsina) is iparkodik; fürgén rendezgeti a vőlegényjelölt megtévesztésére szánt kellékeket. A jólét kölcsönkért jelei: a gramofon, az étkészlet és a szobafenyő hivatott azt a benyomást kelteni, hogy Fox úr (Gáspár Tibor) gazdag családba nősülne, ha frigyre lépne Kornélkával.

          Szép Ernő Vőlegény című komédiájának első felvonása zajlik a várszínházi próbán, a bemutató előtti, egyben a tervezett bemutató utáni hét egyik délelőttjén. A premier ugyanis elmaradt az előrejelzett napon: április 11- re halasztották. Csúszik a Csuszik család édes-bús históriájának színpadra elevenedése. De vajon mi okozta a késést?

          – Egyszerűen elszámoltuk magunkat – mondja Szőke István, a készülő előadás rendezője. – öt és fél hét jutott a munkára, s ez a próbaidőszak túl rövidnek bizonyult. A Vőlegény színrevitele ugyanis szerfölött nehéz feladat. Főként azért, mert Szép Ernő e darabja olyan, mint egy zenemű. Szinte opera – prózában. Szólókból, duókból, tercettekből komponálta a szerző nagyon tudatos, sőt rafinált szerkesztéssel. Semmi sem véletlen ebben a vígjátékban. Előadása rendkívüli pontosságot, figyelmet és fegyelmet követel.

          – Van valami különös okuk arra, hogy épp ezt a művet mutassák be?

          – Nincs napi aktualitása a Vőlegénynek, „csak” általános irodalmi és színházi értéke. E színdarab voltaképp a francia vaudeville-ből, a Nagy Endre-féle pesti kabaréból és az orosz klasszikusokból táplálkozik. S mindezek egy zseniális költő által új formát, más minőséget nyertek. A Vőlegény csupa poézis, naiv báj és gyöngéd irónia.

          Kosztolányi írta egy másik Szép Ernő-darab, az Aranyóra korabeli bemutatója kapcsán: „Kérem önöket, menjenek el a színházba, s győződjenek meg, hogy 1931-ben Budapesten is teremnek tündérmesék, és még mindig vannak költők!”

          Kérem, 1990-ben is érdemes megpróbálkozni.

(stuber)