Nagyrécsei unokanővérem, ha rossz passzban van, így sóhajt fel: legalább valami jó kis csehszlovák sorozat menne a tévében… Mindig mélyen megértettem a vágyakozását. Mert a Kórház a város szélén az egyik legjobb elterelő hadművelet, amit ismerek. (A másik meg könyv: a Winnetou.) Megvan az a vonzó tulajdonsága, hogy bele lehet feledkezni. S ilyenkor legalább egy ideig nem a saját gondjaival törődik az ember. Ha kellő odaadással és affinitással figyeli a tévéhősök sorsát, azon kaphatja magát, hogy egy-egy áremelés hatása eltörpül amellett, amit Sova doktor hányattatása miatt érez. S mit neki bárminemű kormányintézkedés, ha Elzbeta végre révbe ér? S miért foglalkozna közéleti személyiségeink tisztességével, szakértelmével, alkalmasságával stb., ha most annak kell drukkolnia, hogy a balfék Cvach doktortól megszabaduljunk valahogy? S ki bosszankodna újabb és újabb szellemtelen parlamenti szócsépléseken, ha előtte már elsimították homlokráncait a szellemes Strosmajer doktor kedélyes élcei? S miért félnénk a bizonytalan jövőtől, ha annyit legalább bizonyosan tudunk, hogy Blazej doktor a jövő héten is megkörnyékezi az ápolónők csinosabbját? Ez a Kórház, ez a mi mentsvárunk. Jó, hogy újra itt van. Soha jobbkor. Aki pedig nem ér rá megnézni szerdánként, annak ajánlom a Winnetout.

(stb)