TV notesz

Lefogadom, hogy két hete többen éjszakáztak a tévéképernyő előtt, mint tegnap. Az elővigyázatosak – és az álomszuszékok – bizonyosan azt gondolták: őket még egyszer nem palizza be senki emberfia televíziós! Nem akartak újra ásítozva, leragadó szemmel menni munkába reggel, miközben az eredményhirdetők még mindig a számítógépekkel bíbelődnek. Most azonban megtáltosodott a rendszer: már 9 óra előtt helyi végeredményekkel szolgált, s azután megállás nélkül ontotta a számokat-százalékokat, helyezéseket. Tíz óra körül a részeredményeket már le is fitymálták a műsorvezetők. Hiszen percenként újabb és újabb mandátumok sorsáról értesültünk, s gyors ütemben népesült be a leendő parlament. Éjfélkor már a győzelmi himnuszok zengtek. Ha múltkor a hírszűke hozta nehéz helyzetbe a választási monstre műsort, ezúttal a hírbőség okozott némi zavart. Megállíthatatlanul zúdult ránk az információk özöne, az ember már szinte elunta. Jótékonyan hatottak viszont a betétszámok: az utcai riportok, a pártkörképek, az 1947-es és az 1949-es választások archív felvételei, a győztesek és vesztesek pengevillogtatásai. A műsor legnagyobb vesztese egyébként a Jutalomutazás című játékfilm lett. Az szegény egyre reménytelenebbül csúszott mind hátrább a műsoridőben. De hát ennek az izgalmas éjszakai show-nak nem a művészet jegyében kellett eltelnie. A politikáé volt a szó, netán egyenesen a történelemé. Választottunk. Színes parlamentünk lesz, annyi biztos. Amint a Közvéleménykutató Intézet kedves rajzai mutatták: az Országgyűlés sötétzöld és világoskék demokratákkal, narancssárga fideszesekkel, sárga szocialistákkal és lila kereszténydemokratákkal lesz teli.

(stb)