Chicagóból a Paradicsomba

Egy igazi Mira

Malek Andrea dalban és prózában

          Egyszer csak felbukkant Magenheim doktor mellett a mentőautóban egy gyakorló medika. Nyúlánk, hosszú hajú lány, szeme-szája kedvesen mosolygós. Vessenek meg érte, azonnal elkezdtem drukkolni neki: csábítsa már el idegesítően sprőd feleségétől a bánatos szemű doktort. A tévésorozat kiagyalói is láthatóan fontolgatják hónapok óta, hogy okozzon-e házassági válságot a szolid és szelíd egyetemista lány.

          Hát ő Malek Andrea.

          A szerencsésebbek azonban nem csupán a Szomszédokból ismerhetik a fiatal színésznőt. Tavaly végzett a főiskola operett-musical tanszakán, de már korábban híre kelt: van egy nagyon tehetséges lány Kazán István és Versényi Ida osztályában. Meg is bizonyosodhattak erről mindazok, akik látták a Chicago vizsgaelőadását az Ódry Színpadon. Malek Andrea Roxie Hartot játszotta mutatós vörös parókában, huncut mosolyokkal, frivol nőiességgel és lefegyverző énektudással. Most szinte belepirul, amikor ezt az alakítását emlegetem. Azt mondja, a humorban teljesen járatlannak bizonyult; nem tudta, hogyan kell poént elsütni, szünetet tartani, nevetésre fakasztani a nézőket. Meg kell még tanulnia a komédiázást, állítja, s sok minden mást is: a legkülönbözőbb stílusokat. Hiszen ő egyelőre semmi egyebet nem tud, bizonygatja, mint az énekes színészet alapját: úgy énekelni, hogy szinte eltűnjön a különbség próza és dal között. A természetességről beszél: igyekszik minden színpadi helyzetben úgy viselkedni, ahogyan az életben. Már ez is eredmény – mosolyog szerényen –, hiszen a főiskolára úgy emlékszik: egy évbe telt, amíg megtalálta a jobb lábát meg a bal kezét.

* *

          Az osztálytársai nem voltak kezdők, ő viszont egyenesen az iskolapadból jött (zeneművészeti szakközépiskola, zongora szak), s egyszerre kellett leküzdenie a gátlásait és behozni a lemaradást. Szokatlan volt: a meleg, szeretetteljes családi légkörből bekerült egy olyan közegbe, ahol ki-ki keményen, foggal-körömmel, egyedül harcol önmagáért, az érvényesülésért. Nem is igen találta a helyét, visszahúzódó, sarokban üldögélős maradt. Mégis felnőtt némiképp a főiskolai évek alatt: leszokott a sírásról, megtanult konfliktusokat megoldani, bocsánatot kérni.

A szeme akkor kezd igazán mosolyogni, amikor beszélgetésünkben túljutunk a diplomán, s élete első évadjának feladatai, tapasztalatai kerülnek szóba. Bemutatkozás a Nemzeti Színház színpadán: Mira az Elveszett paradicsomban. Ujjong ma is: Alig hittem el! Nem győzi hangsúlyozni, mekkora dolog, hogy erre a szerepre frissen végzett musical szakos színésznőt hívtak meg, s éppen őt! A televízió anyák napi műsorában énekelt édesanyjával – Toldy Máriával –, s ezt látta a Sarkadi-darab színrevitelére készülő Taub János, s gyorsan megnézte a színinövendéket az Ódry Színpadon is. Fel sem ismerte a vörös hajú, kacér Roxie Hartban Malek Andreát! Utóbb behívta a Nemzetibe, s ott már azonosíthatta az ifjú színésznőt – Mirával. S ez a Mira olyan lett, amilyennek Sarkadi elképzelhette: gyermekien ártatlan, hamvasan bájos, ellenállhatatlanul kedves.

Sok-sok szépet mond az Elveszett paradicsom próbaidőszakáról. Már azt is megtisztelőnek érezte, hogy megismerkedhet a Nemzeti Színház kiválóságaival. Hát még amennyi segítséget és szeretetet kapott a közös munka során, s azóta is! Egyszer betegen feküdt, s olvasta az újságban Kállai Ferenc nyilatkozatát, aki meleg szavakkal említette őt a cikkben. Meg is gyógyult ettől rögtön! S persze rengeteget tanult a Nemzetiben. Lelkesen mesél Taubról: fantasztikus rendező, pontosan tudja, mit akar a színésztől, s neki éppen erre volt szüksége. Előfordult, hogy nem fogta fel, miért kell azt a mozdulatot vagy gesztust csinálnia, amit Taub kér, de megtette. S később előadásról előadásra megvilágosodtak benne a miértek, sorra-rendre beigazolódtak számára a rendező elképzelései. Az évad végére már szinte mindent értett, amit Miraként tennie kell. Ezért nevezi Taubot is a tanárának, ahogyan a Szomszédok rendezőjét, Horváth Ádámot, vagy Ács Jánost, akivel most dolgozott a Rock Színházban.

* *

          Malek Andrea a Rock Színházban régi vendég: az Evita előadásába állt be először, s azóta játszik-énekel A bestiában is, s most a legújabb produkcióban, a Dorian Gray naplójában. Mégsem szerződött társulathoz – az egyeztetési gondokat elkerülendő –, hátha egy-egy szerepre más színházak is hívják majd. Ebben én biztos vagyok. Egyszerűen szerencsém van – mondja mentegetőzve. – Azt hiszem, mostanában keveseknek adatik meg, hogy az enyémhez hasonlóan nyugodt, kiegyensúlyozott környezetben éljenek. Rám van írva a harmónia. S lehet, hogy az embereknek jólesik egy tiszta, felhőtlen arcot látni.

Esküszöm, így van.

Stuber Andrea