Dominó szex

A Körmagyar Szegeden

          Frappáns ötlet volt Arthur Schnitzlertől a Körtánc. A századfordulón írt darabjában a szerző tíz intim együttlét történetét fűzte láncra, a szituációs elő- és utójátékkal egyetemben. (Intim együttlét: rendre ez a kifejezés használtatik a Körtánc kapcsán, jelezvén, hogy a drámairodalom és a színháztörténet mulatságos zavarral eufemizálja a témát.) Schnitzler művének szerkezete a dominóhoz hasonlatos: a párosok egyik tagja mindig tovább megy a következő jelenetbe, a következő ágyba, hogy ott újabb partnerrel gyakorolja a gyönyörszerzést. E szexuális ringlispil bemutatására vállalkozott az osztrák drámaíró, s ne gondolja senki, hogy ebben alantasság, élv- és/vagy sikerhajhászás vezette. Schnitzlert aligha a tárgykör pikantériája vonzotta; sokkal inkább a társadalmi tablókép megfestésének lehetősége. Hiszen a mű szereplői a korabeli Bécs különböző státusú, más-más réteget képviselő figurái. Leírásukat a szerző az utcalánynál kezdte, s a grófnál fejezte be. A kezdő és a végpont közötti alkalmi szeretkezések során és kapcsán teljes körképet adott koráról és kortársairól.

          Nem kevésbé frappáns ötlet volt Schnitzler színdarabját adaptálni: hazai és jelenlegi viszonyaink közé helyezni. A Körmagyar megírására Kornis Mihálynál alkalmasabbat keresve sem találhatni: ő ugyanis nemcsak a szituációk megteremtésére és életrevaló dialógusok kiötlésére képes, de a játékban szereplő típusok nyelvi jellemzésére is. Talán túlságosan is leleményes e tekintetben. Mert ha hőseinek szavai ennyire szellemesek, ötletesek és eredetiek lennének a valóságban, akkor talán a motivációik és szexuális kalandjaik sem lennének ilyen szegényesek. Ez az ellentmondás némiképp hamissá és kínosan nehézkessé teszi a Körmagyar első jeleneteit. A darab ott kezd hitelessé és izgalmassá válni, ahol az értelmiségiekhez ér. Minél magasabban kvalifikáltak a hősök, alkalmi kapcsolatuk annál bonyolultabb, rétegzettebb és érdekesebb. S hogy ez azért van-e így, mert valóban így van, vagy csak mert Kornis így gondolja, ezt nehéz lenne eldönteni.

          A darab első felének döccenői és gyengeségei megmutatkoztak már a vígszínházi ősbemutató előadásban is. Most, amikor a Szegedi Nemzeti Színház műsorra tűzte a Körmagyart, lehetőség nyílt volna némi korrekcióra, egy-egy izzadságos rész átírására. Hiszen a Vígszínházban Kornis naponta és naprakészen formálgatta a szöveget a próbaidőszakban. Szegeden azonban aligha vett részt a színre vitelben – állítólag még a premierre is elfelejtették meghívni – , a produkció tehát hűen ismétli a hibákat és az erényeket.

          A Körmagyar biztosan áll a lábán és tíz színészen. Sándor János rendezőnek azzal nem kellett fáradnia, hogy koncepciót gyártson vagy mély drámai értelmezést keressen. Elfogadott Molnár Zsuzsától egy értelmetlen díszletet – mely úgysem próbál naturalistának látszani, tehát a díszletezők feleslegesen futkosnak ki be a jelenetek között egy-egy nagyon konkrét bútordarabbal –, és talált egy jópofa átkötő zenét. A színészeken nemigen tudott segíteni, mármint azokon, akik rászorultak volna. Az első jelenetek szereplői ugyanis erősen megérzik az esetleírások elnagyoltságát és azt az említett ellentmondást, ami a figurák nívótlan viselkedése és nívósabb szövege között van. Kaszás Géza az egyetlen szinte, aki egységet és hitelt tud teremteni, amikor nagyon megnyerő és meggyőző játékkal hozza a Katonát. A kurvát játszó Bede Fazekas Annamária és a Takarítónőt megformáló Olasz Ági érezhetően küzd a szereppel: alighanem önkéntelenül ellenérzéseik vannak a figurával szemben, akivel azonosulniuk kell/ene/. Kolti Helga Fiatal elvtársnője érdekes és átgondolt alakítás, szellemes és frappáns Szervét Tibor (Fiatal elvtárs) és Galbenisz Tomasz (Író) játéka. Megfelel Janisch Éva (Édes kislány), Áron László (Férj) és Dobos Kati (Színésznő). S fejjel kiemelkedik az előadásból Kalocsay Miklós, aki emlékezetesen, rég nem látottan kiváló a Milliomos szerepében. Csupa elegancia, meghitt bensőségesség, elmélázó bölcsesség. Miatta megérte.

Stuber Andrea