Ez már a második Ahogy
tetszik-bemutató idén a szolnokiaktól. Hiszen ezúttal nem egyszerűen arról van
szó, hogy egy nyári előadás a jó idő elmúltával bekerült a kőszínházba. A
júliusi, szenttamáspusztai "mobil" produkció alapvonásának a helyszínek közötti
jókedvű vándorlás bizonyult, s ezt a tulajdonságát az előadás természetesen nem
vihette magával a kőépületbe. Fodor Tamás rendezőnek tehát új alapokra kellett
helyeznie a színrevitelt, s – szakmai becsületére legyen mondva – meg sem
próbálta a nyári produkció eredményeivel beérni. A mostani bemutató második
nekifutás, s az első kísérletnél jobb, noha az sem volt sikertelen. A környezet
– s abból eredően a koncepció – különbözőségén kívül eltér egymástól a két
előadás készültségi foka is. Tudniillik ez az őszi Ahogy tetszik készen van.
Sötétebb tónusú, komorabb
a Shakespeare-vígjáték itt a zárt térben, fedél alatt. A meredeken lejtő,
faforgáccsal borított színpad csupaszabb, kopárabb, szomorúbb terepe a
komédiának, mint a szenttamáspusztai kerek erdő. Mégsincs híján a szép
látványnak ez a produkció sem. Szép például a szereplők megjelenése; ahogyan (lépcsőt
mászva valójában) felbukkannak, felemelkednek a színpadra. S szépek az
érzelmeik, a viszonyaik, az egymás iránti fékezhetetlen vonzódásuk.
Kiérlelt, kidolgozott,
pontos alakítások sora dísziti az előadást. A legnagyobb húzóerő Spolarics
Andrea lendülete; Rosalindája nem is csitris, inkább kamaszos hevületű,
szenvedélyes, szellemes. Mertz Tibor Orlandóként majdnem lépést tart vele, s
fölöttébb helyénvaló Kozák Ágnes Céliája, Győry Emil Jacques-ja s mind a
többiek. A herceg katonái is, akik most többen s gyakrabban vannak jelen, mint a
nyári játékban. Baljósabb így a herceg udvara, fenyegetőbb a hatalma.