Shakespeare: Ahogy tetszik

Szolnoki Szigligeti Színház

színikritika

Új Tükör 1989. X. 27.

 

 Ahogy tetszik

 Szolnoki Szigligeti Színház

 

          Ez már a második Ahogy tetszik-bemutató idén a szolnokiaktól. Hiszen ezúttal nem egyszerűen arról van szó, hogy egy nyári előadás a jó idő elmúltával bekerült a kőszínházba. A júliusi, szenttamáspusztai "mobil" produkció alapvonásának a helyszínek közötti jókedvű vándorlás bizonyult, s ezt a tulajdonságát az előadás természetesen nem vihette magával a kőépületbe. Fodor Tamás rendezőnek tehát új alapokra kellett helyeznie a színrevitelt, s – szakmai becsületére legyen mondva – meg sem próbálta a nyári produkció eredményeivel beérni. A mostani bemutató második nekifutás, s az első kísérletnél jobb, noha az sem volt sikertelen. A környezet – s abból eredően a koncepció – különbözőségén kívül eltér egymástól a két előadás készültségi foka is. Tudniillik ez az őszi Ahogy tetszik készen van.

          Sötétebb tónusú, komorabb a Shakespeare-vígjáték itt a zárt térben, fedél alatt. A meredeken lejtő, faforgáccsal borított színpad csupaszabb, kopárabb, szomorúbb terepe a komédiának, mint a szenttamáspusztai kerek erdő. Mégsincs híján a szép látványnak ez a produkció sem. Szép például a szereplők megjelenése; ahogyan (lépcsőt mászva valójában) felbukkannak, felemelkednek a színpadra. S szépek az érzelmeik, a viszonyaik, az egymás iránti fékezhetetlen vonzódásuk.

          Kiérlelt, kidolgozott, pontos alakítások sora dísziti az előadást. A legnagyobb húzóerő Spolarics Andrea lendülete; Rosalindája nem is csitris, inkább kamaszos hevületű, szenvedélyes, szellemes. Mertz Tibor Orlandóként majdnem lépést tart vele, s fölöttébb helyénvaló Kozák Ágnes Céliája, Győry Emil Jacques-ja s mind a többiek. A herceg katonái is, akik most többen s gyakrabban vannak jelen, mint a nyári játékban. Baljósabb így a herceg udvara, fenyegetőbb a hatalma.

Stuber Andrea