Pillanatok emlékei

István a király

jegyzet

Film Színház Muzsika 1987. V. 16.

 

Végre itt az alkalom papírra kiabálni, hogy szerelmes vagyok az István a királyba. No nem mindegyikbe, hiszen jól emlékszem kínos feszengésemre a Városligetben, míg piros-fehér-zöld köd előttem, köd utánam. A moziváltozat sem dobogtatta meg a szívemet, s Szegeden is közömbös maradtam iránta. De a Nemzeti Színházban meglátni és megszeretni – egy pillanat műve volt. Kerényi Imre és csapata Szörényi – Bródy remekéből azt a minőséget állította elő, amit úgy nevezek: a színház. És el nem unnám. Egyre jobb. Tizennégyszer láttam s csak azért nem többször, mert ügyelők és felügyelők, titkárok és titkárnők már régen megelégelték a jegyigényemet és a bekuncsorgásaimat. De ha a Nemzeti kibocsátana egy speciális bérletet... Úgy lyukasztgatnák, mint a Műjégpályán az állandó belépőt... Az első az enyém, stipistop!

Stuber Andrea