Az örökség bajjal jár

Zsanna Kapusztyina, a takarékpénztár ifjú dolgozója egy napon arról kap hírt, hogy kujbisevi nagybátyja elhalálozott. Ilyesmi előfordulhat bárkivel, akinek Kujbisevben van nagybátyja, ám Zsannának ezzel felbecsülhetetlen értékű örökség hull az ölébe. Becsületes vígjátéki indítás, kezdődhetnek a bonyodalmak. Zsanna nekivág a hivatalos ügyintézés, a hagyatéki eljárás labirintusának. Először szerez egy „tanácsadót”, Ilja Petrovics közjegyző személyében. Másodszor beleszeret. Hamarosan megkapja a mesés örökséget, s lakótelepi kis lakását telezsúfolja csodálatos festményekkel, antik bútorokkal. Közben azonban megjelennek az élelmes ismerősök, akik mind az örökösnő kezére, s főleg vagyonára pályáznak. Zsanna egyre elkeseredettebb. Lassan mindenkiben haszonlesőt gyanít, s gazdagsága miatt az egyetlen barátnője is összevész vele. Végül is vállalkozó szellemű betörők kifosztják a lakását, s ezzel helyreáll a rend.

A lány – akit Tatjana Dogiljeva személyesít meg – magán viseli az orosz nők egy típusának jellegzetes vonásait: a bájos bugyutaságot és a kiszemelt férfi meghódítására irányuló rafinált rámenősséget. A közjegyzőt a mackós Jurij Bogatirjev alakítja. Rutinosan, elvégre sokadik tutyi-mutyi figurája ez. Talán nem nagy poéngyilkosság elárulni, hogy a fiatalok végül egymásra találnak.

A rendező, Gennagyij Melkonjan ügyesen tereli az eseményeket a szovjet filmvígjátékok szabályos medrébe. Talán csak a közösségi szellem hiányzik. Egyszerűbb lett volna ugyanis mindjárt az elején felajánlani a műkincseket a köz javára, az Ermitázsnak. Legfeljebb nem lenne film.

Stuber Andrea