Hóvirágünnep

Menzel mester újabb filmmel örvendeztette meg híveit. Az Oscar-díjas rendező magyarországi nézőtáborát – mely alkalmasint kevésbé széles körű, mint Bud Spenceré – valószínűleg nem kell külön biztatni, hogy jegyet váltson a Hóvirágünnepre. S nem fog ezúttal sem csalódni a csehszlovák újhullám legegyénibb alkotójának munkája láttán. Jirí Menzelről elmondható, hogy a groteszk professzora. Ha égi kéz lennék, összehoztam volna Örkény Istvánnal. Menzel mellől szerencsére így sem hiányzik a kongeniális alkotótárs, nevezetesen Bohumil Hrabal, aki a rendezővel közösen írta a forgatókönyvet.

A Hóvirágünnep cselekményében nincsen sok elmesélnivaló. Ez a mű a fiatal Milos Formanéra emlékeztető, elragadó iróniával varázsol elénk egy darabka (cseh) világot. Egy kis település lakói élik mindennapos életüket, a valóság talaja felett egy méterrel. Látszólag eseménytelenül telnek napjaik, mégis tele képtelenül fantáziadús, leleményesen fotografált, fanyarul mulatságos epizóddal. Menzel minden rendezői erénye tételesen felsorolható a film láttán: a meghökkentő ötletek, a humor, a hiteles miliő, a kiváló színészvezetés. Fantasztikus figuráit (a Pontiacon járó kecskepásztortól a használhatatlan tárgyakra specializálódott műgyűjtőig) remek színészek alakítják, akiket egyébként is jól ismerünk és bármikor szívesen látunk Menzel korábbi filmjei, vagy éppen a Kórház a város szélén óta: Rudolf Hrusinsky, Jaromír Hanzlik, Frantisek Havlík, Frantisek Rehák.

A film váratlan halálesettel végződik. Menzel jól az orrunkra koppint: legyen mára elég a mulatságból.

Stuber Andrea