Egy filmcsillag élete

          Bizonyára szeretik a szovjet mozirajongók ezt a filmet. Hogyan is ne szeretnék, ha maga Ljubov Orlova mosolyog, dalol, táncol a megkopott, barázdás képeken. Kinek nem esik jól, ha eléidézik kamaszkora mozikalandjait? Az persze kérdéses, hogy a magyar néző számára ez mennyiben érdekes. Se szeri, se száma itt a neveknek és műveknek, melyek közül többet nem ismerünk, s igazából azt sem tudom, hogy kellene-e ismernünk. Mindenesetre képet kapunk egy sztár életéről, illetve inkább a karrierjéről. Felvillannak részletek a díva szerepeiből, melyeket a rendezőférj, Grigorij Alekszandrov zenés vígjátékaiban, később prózai műveiben alakított. A barátok, ismerősök visszaemlékezései meghitt nekrológok, melyek valósággal legendát szőnek az 1974-ben elhunyt népszerű színésznő köré. Úgy tűnik, Ljubov Orlova szerencsés, boldog embernek tudhatta magát. Már életében idollá vált. Művészként sokoldalúan tehetséges és a szó szoros értelmében sokarcú egyéniség volt. Nincs két jelenet, melyben egyformák lennének a vonásai. Itt Bajor Gizire emlékeztet, ott Honthy Hannára hasonlít. Magánéletében is a sors kegyeltje volt: negyven évig tartó harmonikus, példamutató házasság az övé. (Érdekes, hogy a fiáról nem esett szó, holott a stáblista láttán felmerül a gyanú, hogy Orlova alkalmasint csodálatos anya is lehetett. Forgatókönyv: Grigorij Alekszandrov és ifjabb Grigorij Alekszandrov.)

Megismerkedtünk hát Ljubov Orlovával. Ám alighanem izgalmasabb lett volna a mű, ha inkább a filmcsillag férjének  életéről szól. Arról a Grigorij Alekszandrovról, aki Eizenstein és Tissze barátja, munkatársa volt.

Stuber Andrea